Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Magyarországgal való jóviszony megteremtésének akadálya többek között az is, hogy Magyarország még a rádión át is lázító és gyűlölködő hangokat hallat Csehszlovákia felé! A külügyminiszter úr úgylátszik nem hallgatja a rádiót, ezt csak úgy mondták neki! Ha hallgatná, akkor e kinyilatkoztatására, épp ezen a héten, a rádió útján kaphatta volna meg a legfinomabb és legmeggyőzőbb cáfolatot. Örömteljes meglepetéssel láttam ugyanis — egy napot otthonomban töltve — a bécsi »Rádió Welt« c. újságból, hogy épp ezen a héten, ha jól emlékszem kedden, Európa túlnyomó részének nagyvárosaiban »magyar est« volt. Magyar írók, magyar költők, magyar zeneszerzők művei, Mikszáth, Arany, Bartók stb. remekei gyönyörködtették a müveit világot. A magyar kultúrát hordja tehát szét a rádió és nem a gyűlölködés hangjait. »Senkitől« —- azonban »többet kívánni nem lehet, mint amennyit elbír« és ahogy Dante mondja »szomorú napokban a legnehezebb emlékezni boldogabb időkre.« így ha egy-egy sóhaj, vagy jeljajdúlás, akár a rádió útján is, esetleg szárnyrakélne a világűrben, ami a magyar öseröből azt kíséri; csak bizonyítéka annak, hogy ez a. sóhaj jogos! Bizonyítéka annak, hogy a magyar nemzet hatékony része volt és része ma is a világkultúrának, hogy az olyan nemzetet, amely az emberiség művelődésének csak hamarjában felsorolt példák képében Munkácsit, Lisztet, Aranyt, Apponyit, Bartókot stb. stb. adta — ahogy Rákosi Jenő mondotta —- »a szenvedések meggyötörhetik, de ki nem írthatják, mert a világnak« - íme napjaink példája szerint is — »szüksége van rá.« Amikor tehát a tartományi választások alkalmából nemsokára újra szavazni mennek, Uraim és Hölgyeim, ne feledjék ezt, ne feledjék, hogy minden szavazattal egy nagy és mindnyájunknak szent igazságot támasztanak alá: a magyar ügy tiszta és becsületes igazát.*) *) A tartománygyűlési választások alkalmából Kassán, Szepsiben, Nagykaposon, Iglón, Lőcsén, Dunaszerdahelyen, Galántán, Komáromban, Léván, Csatán, stb. elmondott beszédek többnyire rögtönzöttek és jórészükben hasonló, vagy a helyi viszonyokhoz simúló tartalmúak lévén, e gyűjteményből kihagyattak. 173