Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) itt ész-okokkal vitatkozni, nem naivság volna-e meggyőzni akarni ezeket az urakat arról, hogy a legőszintébben a közérdeket, a nép érdekét óhajtjuk szolgálni? Csak azért sem csinálják meg, mert mi javasoljuk! — Minek beszéljünk hát akkor még arról, hogy a reform természetszerű következménye a mi városaink, a mi népünk gazdasági és kultúrális hanyatlása lesz stb ? — Bizonyosan ennek is mi leszünk az okai és nem az a sajátságos Janusarcu rejorm, mely kijeié az önálló tartományi életet mitneli, bejeié pedig azzal, hogy a tartomány gyűlési többséget a tagok egyharmadának kinevezése útján a mindenkori kormány tartja kezében, az a legerősebb centralizmus vára lesz. — Sok jót tehát nem várhatunk mi magyarok, tőle. Azonban végre is a tartománygyűlés közigazgatási szerv, csaknem minden gazdasági és kultúrális ügyben végső fokon döntő forum is lesz.*) Mindenkinek legfőbb érdeke tehát, hogy ezen érdekeit minél több, minél bátrabb és minél képzettebb ember védje ott ki. Önmaga és családja iránti legfőbb kötelessége tehát mindenkinek, hogy úgy a tartományi, mint — hasonló okokból — a járási választásokon mindenki éljen szavazati jogával, ifjú és öreg, férfi és nő, függő, vagy független helyzetben levő. Nem szabad az őslakos magyarság pártjainak egyetlen szavazatot sem veszteniök, ha a magunk gazdaságából és kultúrájából és gyermekeink jövöjéböl meg akarjuk tartani, meg akarjuk menteni ami kevés még megvan és ami esetleg még megmenthető. *) A mai rendszert — a szlovák néppárt segítségével megszavazott — 1927. évi 125. számú törvény léptette életbe 192S. julius 1-én. — Ekkor kezdte meg működését az „Országos Hivatal." A teljhatalmú minisztérium már egy évvel korábban megszűnt és helyébe lépett az azt liquidáló: „a belügyminisztérium szlovenszkói osztálya" cimű {elszámoló bizottság. — A választások 1928 dec. 2-án zajlottak le. 162