Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) német kérdésről és törődnek oly édes-keveset azzal, hogy velünk ez államban mi történik. Épp az adott helyzetből kifolyóan alakúi ki azonban hasonló egymásrautaltság Szlovenszkó népei között, ám ennek felismerése késik azért, mert a szlovákok egy része a kormánytól remélt, de eddig még igen soványnak bizonyúlt támogatástól még mindig többet vár, mint amennyit Szlovenszkó őslakosságának egyetértő munkája sokkal biztosabban meghozna. így hát befelé teljesen magunkra vagyunk hagyatva — és magára van hagyatva ez az itt fuldokló kicsi magyarság világpolitikai vonatkozásban is. A világ hatalmasainak kényelmetlenek a panaszaink, hát nem akarják ők sem meghallani. A kisántánt és a magyar kérdés. Középeurópa konszolidálásának sarkpontja azonban a magyar kérdés és ebből a magasabb szempontból Magyarország sorsának javúlása, ha késik is, de el nem marad és ezzel kapcsolatosan javúlni kell az utódállamok magyar kisebbségei sorsának is. A kisántánt ugyan másképp vélekedik. A legutóbbi, bukaresti konferenciáját, az itteni sajtóviszonyok és a köztársaság védelméről szóló törvény béklyói között ugyan nem igen bírálhatom, de annyit talán mégis el lehet mondani, hogy a nyilvánossággal közölt eredmény nagyon sovány. Annyit ugyanis a konferencia nélkül is tudtunk és tudott a világ, hogy ők hallani sem akarnak egy betűnyi változtatásról sem. Ha azonban a »Prager Tagblatt« legutóbbi vasárnapi számában azt fejtegette, akkor úgy hiszem, itt Érsekújváron is el lehet mondani, hogy -a békeszerződésekben az is benne van, hogy bizonyos körülmények fennforgása esetén a békeszerződések módosítására is kerülhet sor, tehát nemcsak Magyarország, hanem Anglia, Németország, Amerika, Itália« — és az osztrák részről a konferencia határozataival szemben legutóbb emelt óvások alapján hozzátehetjük, hogy Ausztria is, — igazságtalanságnak találhatja azt, ha e három, — egy nagy katonai hatalomra (t. i. a franciára) támaszkodó, — új állam a békeszerződésekből csak azt akarja kihalászni, ami neki jó.«. 157