Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) A belpolitika fokmérője. Ez az oka annak is, hogy a belpolitikában sincs semmi nagyvonalúság. Nincs meg az államalkotásnak az az egyszerű nemes gesztusa, mely a nemzetiségi egyenjogúság intézményes biztosításával teremtené meg az állam különböző fajú polgárai részére a teljesen egyforma érvényesülés lehetőségét és ezzel az állam belső erősségét. A vezető szerepet vivő politikusok ünnepi nyilatkozatai nem vitték előbbre e kérdést. A sok közül csak a német nemzetiségű Spina miniszternek és a cseh ViSnovszkv volt miniszternek karácsonyi fejtegetéseire utalok, amelyek az állam létérdekének úgyszólván csakis a cseh-német viszonynak az u. n. történelmi országokban való rendezését tekintik, de még e szük körön belül sem akarják meglátni azt, hogy a földrajzi, történelmi, gazdasági egymásrautaltság ész-okai ellenére, a kérdés ezt a részét sem lehet eredményre juttatni, amig a szenvedések okozta érzelmi ellentétek, — csak úgy, mint a világpolitikában, — el nem simúlnak. Még inkább igaz ez Szlovenszkóra és az itt élő magyarságra vonatkoztatva, ahol a történelmi országokban annyiraamennyire tényleg fennálló érdekközösség alapja sincs meg. Az aktivizmus. Ezt az alapot megteremteni volna hivatott a hivatása magaslatán álló kormányzás aktivitása. Amig azonban az »aktivizmus« értelmét másképpen magyarázzák, illetve mi annak értelmét kénytelenek vagyunk akként megtanúlni, hogy ez abból áll, hogy minden téren mindig hátrább szorítanak és ez offenzívát a nemzetiségek kormánytámogatási kísérlete egy pillanatra sem képes feltartóztatni, addig nekünk nem marad más hátra, mint a békeszerződésekben biztosított jogaink kis szigetére állva, a parlamentben, a sajtóban, népgyűléseken és a nagyvilágban felröppenteni segélykérő jeleinket: Ti hivatottak: kormány, népszövetség, a világ népei: »Mentsétek meg lelkeinket!« 147