Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt.— 1929 okt.) vonatkozó nyilatkozatok aláírásával és határozatok hozásával ítélje el azon törekvésnek még a létjogosultságát is, mely jajának jobb sorsát, békés eszközökkel, óhajtja biztosítani. A retorziók kilátásba helyezése szülte kényszerhelyzetében magyar népünk egyrésze kénytelen a megaláztatásnak ezt a formáját is elviselni. Szólhatnék ugyan e jelenségekkel kapcsolatban a köztársaság külpolitikai izoláltságáról, szólhatnék a többi itt élő nemzetiség egymáshoz való nem egészen rózsás viszonyáról, nem különben e nemzetiségek belső ellentéteiről és arról, hogy ezekre való figyelemmel is indokolt-e a keserűség érzésének úgy itt e házban, mint e házon kívül való folytonos fokozása? Tudom azonban, hogy úgyis hiába! Arra akarok tehát még csak rávilágítani, — azt óhajtottam a beszédem során felhozottakkal is bizonyítani, — hogy a feltárt körülmények között, nekünk nemcsak a valódi parlamentárizmus szabálya, de a politikai erkölcs is tiltja a kormányzás eszközeinek oly kormány rendelkezésére bocsátását, amely a pártom által itt képviselt néprétegek minden létkérdésének felkarolását ily tudatosan mellőzi. A költségvetést ezért nem szavazom meg. 10 145