Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) ségben úsztak, úgy, hogy az 1919. év folyamán úgyszólván semmi hitelt sem vettek igénybe a bankhivataltól. Ezzel szemben Szlovenszkónak csaknem minden pénze a lebélyegzés tényével Budapesten rekedt és elértéktelenedett. A régi, magyar pénzintézetek helyzete* Az 1924. évi 237. számú t. c. a pénzintézetek és vállalatok részére a háborút követő veszteségek mérséklésére szolgáló külön alap létesítéséről szól. Az önhibájukon kívül bajba jutott intézeteket ígérte ez a törvény megsegíteni. A határmenti magyarlakta városokban, pld. Pozsonyban, Kassán, Komáromban, Rimaszombatban stb. fekvő intézetek voltak azok, amelyeknek működési terűletét az új határ ketté vágta, amelyek régi követeléseik jórészét behajtani nem tudták, máig se tudják, készpénzállományuk a fenti okokból a magyar anyaintézeteknél maradt és így természetesen ezek siettek e segély iránti kérvényeiket beadni. Az eredmény — hosszú hónapok múltán — többnyire: egy nagy, gondosan lezárt pénzeslevél volt. Szigorúan bizalmas! Csak a vezérigazgató által felbontandó! A levél tartalma pedig egy másik lezárt boríték!, amely a sokáig reménykedett intézeteknek tudtára adja, hogy a kuratórium nem talált indokot a segélyezésre. Abban a kivételes esetben pedig, ahol a háború okozta kiesésekkel szemben aránytalan kicsiny segélynyújtás kilátásba is lett helyezve, ez oly súlyos föltélelekhez, pld. cseh, vagy szlovák intézetekkel való fúzió feltételéhez lett kötve, mely az »önhibáján kívül« bajba jutott pénzintézet csendes kimúlását célozta. Híre jár azonban, hogy a merész üzletkötésekkel a Morván túl bajba került intézetek egynéhánya ez alapból pár százmilliós támogatást kapott. A közélet tisztasága szempontjából legfőbb ideje volna tehát, hogy a kuratórium adja meg a felvilágosítást, hogy ez az alap, amelyhez minden szlovenszkói intézet hozzájárúl, hogyan lett felhasználva. De még a nehéz időket a maga lábán átélt régi szlovenszkói pénzintézetek fejlődése elé is akadályokat gördített az 1924. évi 239, amelynek 6. §-a a fióktelepek létesítését az állami igazgatás jóváhagyásától és nem a gazdasági elő141