Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) megfeledkezett. Nyilván nem is tartja érdemesnek ezzel a kis problémával törődni. Az ő szemében mi csak egészen jelentéktelen, hozzá fel sem érő részletkérdés vagyunk, amely bizonyos fokig legfölebb csak az egyes szakminiszter urakat érdekli, így elsősorban bizonyára a pénzügyminiszter urat, hogy tőlünk is behajtsa az adót, másodsorban a nemzetvédelmi miniszter urat, hogy tőlünk is beszedje az újoncokat. A többihez aztán se neki, se nekünk semmi közünk! A költségvetési törvényből is körülbelül ez tűnik ki. Mert arról van ugyan benne szó, hogy mennyi száz és száz millió kell a hadsereg költsége előteremtésére, arról is, hogy az állam életszükségleteinek fedezésére még mit kell fizetnünk, arról azonban, hogy mindebből a kifejezetten magyar kultúrális és gazdasági célokra mi jut, — a hatalmas munka meg nem emlékezik. Ámha a miniszterelnök úr, aki az itteni magyarság helyzetével eddig tényleg, saját személyében, soha sem foglalkozott, netán ezt ilykép helyesnek is gondolja, mi annál kevésbbé! A kisebbségi jogok semmibe vevése. Ha minket a sors ez új állam kereteibe utalt is, a nemzetközileg biztosított nemzetiségi kisebbségi jogainkat sem az ilyen semmibe vevés, sem az erőszak, vagy ravaszság útján megszüntetni és eltüntetni nem engedjük. Pedig menynyire megakarják szüntetni. Mint mondottam már, most is »kifelejtették« a költségvetés sok ezernyi tétele közzé beállítani azokat az összegeket, amelyek a magyarságot adózása arányában tényleg megilletnék. — Zoch püspök úr — akinek »magyarbarát« érzelmei a most folytatott »angol« levelezésből eléggé ismeretesek,*) azzal vigasztal, hogy majd »jövőre«. Ez a beismerés felment attól, hogy részletezzek. *) Zoch püspök 1927 őszén levelet intézett Rothermere lordhoz, amelyben azzal támadja meg Rothermeret, hogy mostani akciójával ellentétbe került testvérével, a háború alatt nagy szerepet vitt Nortcliff lorddal, majd erősítgeti, hogy Csehszlovákia a kisebbségeivel mindenben a békeszerződésekkel vállalt kötelezettségeknek megfelelően bánik, sőt a magyar kisebbségnek még ennél is többet adtak stb. (?!) (1. A pozsonyi A Reggel című lap 1927 szept. számait.) 135