Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) hogy a Népszövetség szabályozásában a béke elve az igazság elvét háttérbe szorította eddig. «Peace before justice.« Ez a felfogása a kisantant politikusainak is. A jelenlegi birtokállományuk mindenáron való megtartása politikai végcéljuk. Genfi világgazdasági értekezlet. Bizonyság erre a mostani genfi világgazdasági értekezleten Stodola csehszlovák delegátus fejtegetése, amely szerint a »gazdasági fejlődés főfeltétele( ! ?) a békeszerződéseken nyugvó politikai stabilitás.« Ma azonban, nem a jelenhez görcsösen kapaszkodók, de a tisztán látók, nem ezt, de azt hirdetik, hogy nem a kikényszerített, de az igazságos béke a jövő egyedüli bázisa és magának a Népszövetségnek is létalapja. Idézem az előbb említett műből ennek bizonyítékául lord Robert Cecil szavait, mely szerint a Népszövetség alapját két eszme alkotja : a háborúk hatályos megakadályozása és a nemzetközi igazság hatályos megvalósítása. Ennek hirdetése és követelése tehát nem ábrándozás hanem konkrét politikai célkitűzés. Úgyszólván az egyetlen, amelytől az utódállamokbeli magyarság mostani képtelen helyzetének megváltoztatását várhatja, amelynek szolgálatába állítandó tehát minden politikai (így legközelebb a községi választási) —- társadalmi és sajtóagitációnk. Ez az út ugyan esetleg még hosszú, — mindenesetre nehéz, mégis amikor mi ezt hirdetjük és követjük, nem a fellegekben járunk, de a kifejtettek szerint immár realizálódó alapokon állunk, amely alapon kitartanunk kell a jövendő érdekében és amelyen kitartani lehet is, mert «az igazság — mondotta már Deák — oly nyugalmat ad a léleknek, hogy a legsúlyosabb eseményeket is, ahhoz ragaszkodva, be lehet várni«. A mi igazságunk pedig az, hogy mi itt nem legyőzött, de ezer év óta itt élő nép vagyunk, amelynek jogait nem lehet eltemetni. Tiírtünk és szenvedtünk idáig eleget. Hány embernek jutott itt bebörtönzés, hontalanság, családjától való elszakítás és koldus szegénnyé levés oszt ál y é szül, — mióta a sors keze reánk nehezedett? Mégis tűrtünk, úgy, ahogy szintén Deák tanította: — »méltósággal«. 114
