Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) A parlamentárizmus kormányabszolntizmussá fajulása és ennek következményei. A »nemzeti koalició« idején dühöngött pártdiktatúra helyett, mely a »petkában« jegecesedett ki, alakúit ki e helyzetből a kormányabszolituzmus, mert a mostani u. n. polgári koaliciónak akarata egy a kormány parancsával. A kormány támogatja e pártok gazdasági érdekeit ezzel szemben a föltétlen, kötelező, engedelmesség jár. Az elnökválasztás. Napjainkban a kormány ilyen legfőbb parancsa a régi rendszer reprezentánsának, az eddigi köztársasági elnöknek, újból való megválasztása, — bizonyára nem utolsó sorban azért is, mert ennek ép e polgári pártok részéről való eszközlése nagyon alkalmas ténynek látszik az elmúlt évek elnyomó politikája igazolására, jóváhagyására, legszerényebb esetben is a történtekbe való belenyugvás látszatának bizonyítására. Kapcsoljuk ki itt most, az elnök személyének, történelmi és politikai szerepének és állásfoglalásainak bírálatát. Vegyük csak azt, a nemzetgyűlésnek biztosított jogot szemügyre, hogy ez a köztársaság elnökét »szabadon« választja. Ezen alkotmányjogi tétellel szemben ismeretesek azonbaű a választás előkészítéséről a hírlapokba kiszivárgott és eddig meg nem cáfolt hírek, melyek szerint a kormányelnök úr kitessékeli a kormánykoalícióból azt a pártot, amelyik más jelöltet állít. Eszembe jut erre még önkéntes koromnak egy májusi emléke. »Frühjahrsinspizierung« volt. Az öregebb emberek még emlékezni fognak a régi hadsereg »Dienstreglement«-jének azon tanítására, hogy az ilyen nagy napon »akinek valami panasza, vagy kérése van«, azzal bátran a front elé léphet és elmondhatja közvetlenül a magas látogatónak. Az én »Batteriem« tűzmestere is kioktatta erre a legénységet, de hozzátette, hogy ha valamelyik ki mer lépni a sorból, azt »úgy vágja hátba, hogy leesik a feje.« Másnap aztán jött a napi parancsban, hogy az ezrede106