Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) kis jelek, de máris napról-napra mutatják, hogy ez az igazság, igenis útban van. Losoncon ugyan egy asztaltársaságnak a »magyar« jelző helyett a »régi«-t kellett felvenni, — városainkban a magyar utcaneveket nem egy helyt most szereplő cseh és szlovák közéleti funkcionárusok nevével kell felcserélni, — de pl. Berlinben a fájó háborús emlékeket, a königgraetzi, nf

chodi, gorlitzei utcamegjelöléseket már félreteszik — külföldiek érzéseinek enyhítésére, — a hivatalos francia politika ugyan még a kolmári ítéletet*) szüli, de ennek ellenére az emberi jogok ligájának francia tagjai az elszászi autonómiát diskutábilis politikai ideának ismerik fel és a nemzetiségi kérdés legmegfelelőbb orvosságának a decentralizált közigazgatást jelölik meg. _ Tiltakozunk a közéletben való elhallgattatásunk kísérletei ellen. Mi magyarok nem irigyeljük a csehektől azt, hogy nemzeti életük szabadságához eljutottak, nem irigyeljük, hogy állítólagos sok szenvedés után az élet örömeihez is elértek, csak nem ismerjük el, hogy a szerencse e kedvezése jogot adna nekik ahhoz, hogy velünk, mint letiport ellenséggel bánjanak. Kisebbségi politikánk alapelve, hogy népünkben fenntartsuk azt a faji öntudatot, hogy mi ez államnak egyenlő elbánásra és egyenlő szabadságra jogosult polgárai vagyunk és ezért tiltakozunk a közéletben való teljes elhallgattatásunk ilyen kísérletei ellen. A megyegyűléseken eddig szerepelt magyar bizottsági tagok nem egyszer tanújelét adták annak, hogy a helyi közigazgatásban a nemzetiségi gyűlölködést ki tudták küszöbölni,**) a közszükségletek felismerésével a közösség érdekeit igenis tudták szolgálni. A magyarságnak a szlovenszkói közigazgatásban való részvétele tehát nem szorul megrendszabályozásra. A szlovákságnak pedig az »életbeléptetés«-ből nem lesz sok öröme. Hisz íme a sok vajúdás: a régi megyék eltörlése, *) Az Elszásziakat túlszigorú büntetésekkel sújtották. **) 1. a II. Részben a „Várospolitika,,-i cikkeket is. 102