Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa a mohácsi vész után

Henckel János, bár érintkezésben állott Melanchtonnal és e kor legnagyobb humanistájával: Rotterdámi Erazmusszal, az új eszmeáramlattól az előforduló visszaélések megszüntetését remélve, miként Erazmusz, ő sem csatlakozott a reformációhoz s nem pártolt el katolikus hitétől. Midőn 1529 január 21-én Znaimból a kassai bíróhoz és jegyzőhöz írt levelében elmondja, hogy a Morvaországban talált anabaptisták s Krisztus testét tagadó sacramentáriusok milyen halálmegvetéssel ragaszkodnak tanításukhoz, közli azt is, hogy odaérkezésekor ezek tömegesen keresték fel és prédikálására sokan hagyták el az eretnekséget: „Cum vero hue venissem, post certos sermones factos multi ab hac heresi recessere."

5 Lőcse városa 1529 november 15-én ismét megválasztja őt plébánosának, hogy a lutheranizmus ellen küzdő Henckel Sebestyén november 9-én bekövetkezett halála után ott a reformáció terjedését megakadályozza.

6 Kassa Ferdinánd pártján volt. A város polgársága ellenszenvét Zápolyai Jánossal szemben, akitől kereskedelmi szabadságát féltette, már 1527 október 15-én nyilvánította azzal, hogy a Zápolyaiak családi címerét szalmával egy kutyára kötve és meggyújtva, a fájdalmában vonítva futó állat után azt kiáltozta: „Canis rex!" — „íme, az ebkirály!" Zápolyai már 1528-ban indult a sértés megbosszúlására, azonban seregét Ferdinánd vezére Katzianer március 20-án Szina község mellett visszaverte. Zápolyai újabb kísérletet tett a város elfoglalására 1536 december 4-én s ekkor árulás útján a város birtokába jutott.

7 Kassa parancsnokává Czeczey Lénárd tállyai kapitányt tette meg, aki a város szaba6 „Ex Cznam 21 die January Anno Domini 1529. Serenissime Marie Regine Hungarie et Bohemie a sacris concionibus, confessionibus et consilys Joannes Henckel plebanus Cassoviensis." — Kassa v. lt. 1529. Cassovia, 19217. sz. 8 Wagner: Analecta Scepusii II. 154. — Egyháztörténelmi Emlékek. I. k. 503—504. 1. 7 Ez eseményről Tutkó József Kassa Történelmi Évkönyvében a következőket olvassuk: „1536 János király hívei, Berzeviczy Gáspár, Kállay János, ödönfy László, Horváth Ferenc, regéczi várnagy és Vitus kapitá-. nyok alatt nem messze a várostól táboroztak, vigyázván arra, nehogy a városba élelem vitethessék. Történt, hogy a város főkapitánya, Serédy Gáspár neje nevenapját megülendő, Nagyidára családja körébe utazott, bízván a város őrizetét Lónyay Gergely helytartóra. De mivel ez János57