Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa műemlékei - A kassai ispotály-templom

ber 4-én a premontreiek vezetésével ismét megnyílt. 1919-ben a csehszlovák kormány a premontreiektől elvette s azt szlovák konviktussá változtatta át és vezetését világi papokra bízta, akik 1938 november 2-ig pállottak a konviktus élén. A konviktus épületének kapuját a Balassák és a jezsuiták címere díszíti e felírással: „Fundavit ill. d-na Susan. Balassa 1652." Ugyanott egy érclapon ifjak alakja is látható e szavakkal: ,,Pia adulescentium cura" (,,Az ifjúság kegyes gondozása"). A bejárat belső ajtaja felett a boldogságos Szűz, mint az ifjak oltalmazójának képe látható e jelmondattal: „Mater omnium" („Mindnyájunk anyja"). E konviktusban 1886 óta oltárral fölszerelt csínos házi kápolna van, az oltáron a szent családot ábrázoló festménnyel. A kápolna falait a Madonna s több jezsuita-szent régi képei ékítik. A konviktus ebédlőjében az alapít.ónőnek, Balassa Zsuzsannának életnagyságú egykorú portréján olvasható latin felírás magyarul így szól: „Nemzetes és nagyságos Balassa Zsuzsanna úrnő a kassai nemesi konviktust alapította 1647. évben." A festmény alsó sarkában a Balassák ökörfejes, hold-sarlós és csillagos címere van. A csehszlovák impérium alatt az épületnek Kovács-utcai részét az „Építőmunkások Központi Szövetségének Vezetősége" foglalta le a saját céljaira. A konviktus 1939-től ismét a premontreiek kormányzása alatt áll. A KASSAI ISPOTÁLY-TEMPLOM. Az ispotály szó (hospitale, xenodochium) egykor gyűjtőneve volt a felebaráti szeretet oly intézményeinek, ahol az aggok, szegények, árvák, hajléktalanok és más segélyre szorulók nyerhettek otthont és gondozást. Ilyen kassai ispotályról szól már IV. Márton pápának 1283 március 7-én az esztergomi érsekhez intézett levele. Nagy Lajos 1366-ban Budán kelt okirata a város falán kívül lévő ispotályról emlékezik meg. Széchy Dénes esztergomi érsek 1464 március 31-én a Kassa falain kívül lévő „Szentlélek tiszteletére épült templomot" búcsúval látja el. Kassa tanácsi jegyzőkönyvei állandóan tanúskodnak arról, hogy a városi magisztrátus mindenkor gondoskodott a segélyre szoruló polgárairól s gondosan kezelte az ispotály vagyonát: szántóit, szőlőit, magánosoknál kamatozó tőkéit és más jövedelmeit, amelyeknek a jóté.394