Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa története Zsigmond uralkodásától a mohácsi vészig

KASSA TÖRTÉNETE ZSIGMOND KIRÁLY URALKODÁSÁTÓL A MOHÁCSI VÉSZIG assa a terjedelmére és lakosainak számára nézve ugyan nem nagy, de anyagi jólétét tekintve valósággal „kincses" város, Nagy Lajos leányának férje, Zsigmond király uralkodása alatt (1387—1432) az országnak legjelentősebb városai között szerepel. Buda, Nagyszombat, Pozsony mellett nagy kiváltságokkal rendelkezik. Már 1397-ben a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepe utáni hétfőn Kassán kelt okiratával a város polgárainak kérelmére elrendeli, hogy a Kassához csatolt Felső- és Alsótőkés, valamint Miszlóka possessiónak népe, jobbágyai s ezek utódai a kassaiak szabadalmainak részesei legyenek.

1 Midőn Zsigmond király 1399-ben Kassán időzött, az ispotály ügyének említett rendezésén kívül ez év Virágvasárnapján (március 23-án) kiadott külön levelében, az általa Kassához csatolt szomszéd Téhány község lakóinak megengedte, hogy ők is és utódaik ugyanazokat a szabadalmakat, kiváltságokat és jogokat élvezzék, amelyekkel Kassa lakosai élnek.

2 1 „Fideles cives et hospites nostri de Cassa ... humiliter supplicarunt Maiestati, ut possessiones nostras Felteukes et Alteukes, neonon portionéin possessionariam in posessione Mysloka vocata in comitatu Abawiwariensi habite existentes, eidem civitati anexas ... in numerum eorundem civium et hospitum nostrorum benignius aggregare dignaremur... Nos. . . memoratos populos et jobagiones nostros in coetum et numerum predictorum civium et hospitum nostrorum duximus... ita videlicet, ut iidem populi et jobagiones eorumque heredes et posteritates... iisdem gratiis et libertatum prerogativis, quibus antefati cives et hospites nostri... perpetuo frui et gaudere valeant... Datum Cassovie feria secunda proxima post festům exaltationis sancte crucis anno 1397." — Kassa v. It. Miszlóka et Tőkés, Nr. 4. A hártyapapír okmány rányomott vörös viaszpecsétjén a luxemburgi egyfejű sas és a magyar pólyák láthatók. * „Nos de benignitete nostra regia et gratia speciali universis populis 37