Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa az Anjou királyok alatt

nak, akiket illet, kinyilvánítva, hogy kassai hű polgáraink és vendégeink illő haszna fölött királyi nagylelkűséggel őrködni s őket a kegyek adományaival gyarapítani akarván, ezen kassai polgáraink hódoló és alázatos kérését különös kegyességgel teljesítettük, hogy ők ezentúl városuk titkos és közönségesen használt pecsétjén és zászlaján, a mi királyi címerünkről vett pajzs alakját, amely fent t. i. a három liliom képével ellátott aranysárga színű felső mezőt és lent az oldalirányú négy vörös és ugyanannyi fehér vonalat tartalmaz, örökösen használni jogosítva és képesítve legyenek. Ezen titkos pecsétünk alatt adott levelünk bizonyságával, amelyet privilégiumunk formájában nagy pecsétünkkel fogunk ezen polgárok részére kiállítani, amidőn azt elénkbe hozzák. Kelt Diósgyőrött az TJr mennybemetele előtti hétfőn 1369-ben.

1

3 Kassa ilyen ősi címerpajzsát látjuk a dóm északi tornyához toldott lépcsőfeljárat kapuja fölött kőbe vésve. Megemlítjük itt azt is, hogy Kassa címere Magyarországon az első címeradományozás város, azaz jogi személy részére s azonos az ország Anjou-kori címerével.

1

4 Ez időben a kassai tanács hivatalosan kiadott ügyiratain kétféle pecsétet használt. A kisebb fontosságú okiratokra, vagy magánjellegű levelekre rányomta az u. n. kisebb pecsétet, amelynek a Kassa legrégibb címere körül futó felirata volt: 1

3 „Nos Ludovicus Dei Gratia Rex Hungarie memorie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis: quod commodose utilitati fidelium Civium et hospitum nostrorum de Cassa regia liberalitate invigilare cupientes et eosdem gratiarum donis gliscentes ampliare, ad devotam et humilem ipsorum supplicationem eisdem Civibus nostris de Cassa annuimus ex gratia speciali, ut iidem amodo in sigillo ipsius Civitatis secreto et missivo ac vexillo formám clypei de signo nostro Regio extortam duseper videlicet unum tractum seu lineam flavei coloris, tribus imaginibus liliorum compaginatum et de subtus quatuor lineas rufas et totidem albas lateraliter habentes in perpetuum gestare valeant atque possint. Harum sub nostro sigillo secreto, testimonio litterarum quas in forma nostri privilegii, sub magno nostro sigillo, pro ipsis Civibus redigi faciemus, dum nobis fuerint adportate. Datum Diosgewr feria secunda ante festum Asconsionis Domini 1369. — U. o. C. Insignia 1. — Ezt az ősi címert utóbb Zsigmond király 1423-ban, V. László 1453-ban és II. Ulászló 1502-ben bővítette. 1

4 Áldásy Antal: Címertan, 1923. 42. 1. „Ez az oklevél ideiglenes, patens alakban van kiállítva. Címertani szempontból fontos az oklevél, mert a magyar címernek első okleveles leírása és mert a leírásból kitűnóleg az osztás vörös színnel kezdődik." 34