Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)
Kassa Története - A kassai iparoscéhek
sima, avagy szegesen csinált aranyszemekből vagyon, tíz aranytól 3 forint. Egyéb arany mű, úgy mint: függők, gyűrűk, a melyben drágakövek vannak, alkudjék az mesterrel." 1 6 A borbélycéh tagjainak a múltban, amikor szakképzett orvosok, medikusok alig voltak, 3 7 az volt a szabadalmuk, gyógyászattal is foglalkozhattak. A borbélymesternek a saját iparán kívül tudnia kellett fogat húzni, köpülyözni, eret vágni, vért ereszteni, tyúkszemet vágni, sebeket, dagnatokat gyógyítani, ficamokat helyreigazítani, csonttöréseket összeforrasztani, bizonyos íreket, kenőcsöket, citreumokat, flastromokat készíteni. A betegek minden testi bajukban az ő tudományukhoz fordultak segítségért s a hatóság halottkémeknek is őket alkalmazta. Orvosszereik a maguk, vagy a patikáriusok által készített mindenfajta kenőcsök, a fehér, fekete, szürke, zöld, veres elnevezésű írek, ruták voltak. Használtak a gyógyításhoz ásványi anyagokat, a herbáriumok, vagy kuruzslók, javas asszonyoktól ajánlott gyógyfüveket, rovarokat s más állatok pl. sündisznó, vakondok porát, sőt emberi és állati ürülékeket is. Kassa város levéltára egy 24 oldalas írott könyvet őriz 1676-ból, amely az akkori therapiáról s bizonyos betegségek gyógyításának módjáról tartalmaz kor- és művelődéstörténeti szempontból jellegzetes följegyzéseket. E mű összeállítója egy Diószegi István nevű borbélylegény volt, aki a céhszabályzat szerint kötelező vándorútjában 1675—1676. években Kassán Gönczi Mihály jónevű borbélymesternél kapott alkalmazást. Diószegi Borbély István tehát, hogy a betegségek gyógyításához segédkönyve legyen, összeírta a medicinákat, a kenőcsök receptjeit, készítésök és használatuk módját, miként azt a akkori gyógyászati tudomány, kuruzslás, a népi vagy borbély képzelés megfelelőnek tartotta. Diószegi kéziratának első lapján a következőket olvassuk: 1 6 Sziklay—Borovszky: Abaúj-Torna vármegye és Kassa, 170—171. 1. 1 7 A kassai magisztrátus 1531-ben egy András nevű lengyel származású orvost fogadott fel, akinek évi fizetése 80 magyar forint, egy hordó bor, lakás és tűzifa volt. — Tanácsi protocollum, 1531. 292
