Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)
Kassa Története - A kassai iparoscéhek
származott s a szerződésnél két kezes jótállt érte, rendszerint bizonyos pénzösszeggel is, amelyet szökés esetén a céh pénztárába kellett lefizetniök. Az inas tanulóéve rendszerint 3, de 4—5, sőt több év is lehetett. A céhek vezetői' határozták meg, hogy a mester hány legényt és inast fogadhat föl. Elszegényedni senkit sem engedtek. Feladatuknak tartották, hogy az elhúnyt mesternek segélyre szoruló özvegyét és árváit is támogassák. Betegség esetén a céh tagját pénzzel segítették s két virrasztót rendeltek hozzá, akiknek gyertyára és némi borra a céhládából bizonyos összeget utaltak ki. Halálesetkor a temetésen a céh minden tagjának meg kellett jelennie. A céhek a város és falainak védelmében is résztvettek. A tagok száma szerint egy vagy több kijelölt céh együtt volt köteles a nevükről elnevezett valamely bástya, vagy más őrtorony, erődítmény gondozását'elvállalni, s arról az ellenséggel szemben a várost megoltalmazni. ' A céhtagokat kötelezték arra is, hogy vallási kötelmeiket példásan teljesítsék s vasár- és ünnepnapokon az istentiszteleten és prédikáción megjelenjenek. Körmenetekben saját külön zászlójuk alatt céhük különleges jelvényeivel vonultak ki. A céh védőszentjének napját megünnepelték s a céh oltáránál mondott misén mindnyájan résztvettek. Minden céhnek megvolt a maga, rendszerint díszesen faragott céhládája. Ebben őrizték az évenkint megválasztott hites mesterek a fontosabb iratokat és a társulatnak tagdíjakból vagy büntetésekből befolyt pénzét. A céhmester feladata volt, hogy a többi mestert műhelyében évenkint többször is meglátogassa s munkájukat megvizsgálja. Köteles volt minden évnegyedben az u. n. kántorokon s más szükséges alkalommal, a céhmester választásánál, a céhbe való felvételkor, mesteravatáskor, legényszabadításkor, vagy fegyelmi ügyek elintézése céljából összehívni gyűlésre az összes mestereket. Az ily összejöveteleket a céhház tanácstermében rendszerint céhlakoma, a „cécó" 2 követte. Az 2 Ez a szó a német „die Zöch zahlt"'-ból származik, vagyis a céh fizeti a láda közös pénzéből a lakoma költségeit. 278
