Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa régi közigazgatása

KASSA RÉGI KÖZIGAZGATÁSA assa kezdetben, mint királyi birtok „villa regia", a közigazgatás, igazságszolgáltatás', adózás és katonáskodás tekintetében az Abaúj-vármegyei várispán fennhatósága alá tartozott. Nagy Lajostól kapott szabadalmával élve 1347től önmaga kormányozhatta magát, bíráskodott polgárai felett, a királynak fizette adóját s gondoskodott a város katonai védelméről. Egyházi és világi elöljáróságát, a szabad városok privilégiuma szerint, évenkint maga választotta meg: a plébánost, a többi lelkészt, a bírót, a 12 esküdt tanácstagot, a választott községet, vagyis a nagy tanácsot. Felsőbb fóruma a tárnokmester lett. A városbíró (judex, judex Primarius, villicus) volt a magisztrátus feje, első személye, a tanácskozások elnöke, a város első tisztviselője, aki a tanáccsal együtt intézte a fontosabb adminisztrációs hivatalos ügyeket; bíráskodott és őrködött a lakosság anyagi jóléte és erkölcsi élete fölött. A 12 esküdt polgárból (jurati cives, senatores) álló belső tanács volt a városi önkormányzat minden ügyére kiterjedő gyakorlója. Hatásköre a bíróval együtt a kormányzás és a bíráskodás, külön napokon tárgyalta a közigazgatási (dies petitoriae) s külön a bűnügyeket (dies judiciales). Felügyelt a gazdasági élet minden ágára, a közrendre s mint élet és halál ura bíráskodott, a korviszonyok miatt sokszor túlszigorü igazságszolgáltatással. Az első tanácstagot grófnak, gróftisztnek, majd consulnak, polgármesternek, a többit tanácstagnak, esküdtnek, szenátornak nevezték. A polgárok összességének képviselőtestülete, az úgynevezett választott község, külső nagytanács (electa communitas, centumviri, seniores) volt. Ennek tagjait az összes polgárok szintén egy évre választották. Számuk átlag 60, fejük, 232