Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa legrégibb történeti adatai

Váradon és Zsigmondnak Budán 1392-ben és 1399-ben Kassán kiadott okmányaiból, amelyekben e királyaink a kassaiaknak ispotályukhoz való elidegeníthetetlen jogát megállapítják s azt meg is védelmezik. Kassa XIII. századbeli történetében figyelemreméltó adat, hogy András egri püspök (1275—1305), aki akkor Kassának is főpásztora volt, Szepesben 1290-ben kelt okiratával a kassai plébánost, a bíró, polgárok és vendégek kérelmére kivonja az esperesi joghatóság alól s megadja neki a hatalmat, hogy lelki ügyekben maga ítélkezzék,

1

0 csupán a kétes esetekben forduljon közvetlenül a püspökhöz s fölmenti őt egyúttal a bűnös módon történt emberölés után egy márka ezüst vérdí j fizetésétől.

1

1 III. Endre uralkodása (1290—1301) alatt 1292-ben az egri káptalan kilenc tagja András püspök hozzájárulásával oly egyességre lépett Arnold kassai plébánossal és a polgárokkal, hogy a terményeikből évenkint adandó dézsma helyett, évenkint Szent György napján, 15 jó vásárló értékű budai súlyú márkát fognak fizetni ezentúl az egri káptalannak.

1

2 Ezidőben Kassán működnek már a Szent Domonkosrend szerzetesei is, akikről első történeti adatunkat Bernardus Gvi1

0 „ut omnes causas spirituales in eadem villa Cassa emergentes Rector sive Sacerdos ipsius ecclesie de Cassa judicare possit. Datum in Sczepes Anno Domini 1290." — Kassa v. It. A. Cassovia. Nr. 4. 1

1 A gyakran előforduló erőszakos halálesetek miatt az 1279-iki zsinat elrendelte, hogy ha valakit „karddal, bottal, vagy más fegyverrel, méreggel, vagy akármi bűnös módon megöltek, annak egyházi temetéséért a fóesperesnek egy márka ezüst járt. Ezt a követelést azonban — rendelé a zsinat — nem szabad kiterjeszteni azon esetekre, ha valakit a villám sujt, vagy vízbe fult, vagy megég, vagy fa nyomja agyon, vagy fáról leesik, vagy más efféle véletlen eset következtében veszti életét, mert az ilyent, ha meggyónt, vagy a halála előtt a bánatnak másnemű jelét adta, mint más embert kell, minden dij nélkül keresztény módon eltemetni." Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. II. 465. I. Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. V. 14. I. 1

2 „Quod nos (Capitulum Ecclesie Agriensis) propter bonum pacis et concordie . .. décimas tam frugum, quam viní, et aliarum rerum minutarum

... reliquimus Arnoldo Plebano et suis successoribus jure perpe* tuo

... et -ipse Arnoldus plebanus pro eisdem decimis assumpsit nobis solvere annuatim in festo beati Georgii martiris Agrie ... quindecim marcas in argento mercimoniali bono cum pondere Budensi

... Anno Domini 1292 regnante Andrea Dei gratia illustri rege Hungarie ..." — Kassa, v. lt. A. Cassovia. Nr. 4. 20