Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kossuth Lajos levelezése Poszner Gábor kassai polgárral

be foglalva a számlába, melyet ön szíves volt Január 20-kai levelében megküldeni. Azt teljességgel nem akarnám, hogy az én alkalmatlan megbízásaim, önnek az utánjárás ingyen fáradsága mellett még kárt is okozzon, 's azért ha valami pótolandó van igen kérem, legyen szíves azt rám róni, 's nekem a rovás letörlésére alkalmat adni. Addig is a Január 20-kai levelében jegyzet kiadásait 83 ft. 30 kr. o. e. 's a Február 3-kai levelében a bornak Velenczébe szállítása fejében említett 3 ft. 80 xrt, öszszesen tehát 87 ft. 10 xrt. van szerencsém Osztrák Bankóban ide rekesztve megküldeni; 's szívességéért újra meg újra köszönetet mondva állandó indulattal maradok igaz barátja Kossuth. Remélem hogy a jövő választás alkalmával a kassai polgárság ki simítja azon csorbát, melyet hazafiúi hír nevén, tisztelt emlékű barátunknak, az aranytiszta jellemű Luzsénszky Pálnak elejtése által szenvedett — most vagy soha mert ha az a gschaftelő factio mely a Haza életét évek óta sorvasztja újra többségben marad, a kormányzási rendszerré emelt üzérkedés megöli Magyarországot. Április 11. Be írtam levelembe, hogy küldöm a 87 frt. 10 xrt. melyei adóssa vagyok. Be írtam azon reményben, hogy csak Tcapok a városban Osztrák Bankót. Nem kaptam biz' én. Befutottam a várost Bankról Bankra, Bankárról Bankárra, pénzváltóról pénzváltóra, híre sincs az Osztrák Bankónak sehol. Turinnak az Osztrák még bankó alakban sem kell. Tehát mégyen a levelem, mint az egyszeri rák vivő czigány — Milanóban leszek kénytelen Osztrák pénzjegyet beszereztetni. — Bocsánatot a késedelemért. — üresen bár de postára adom levelemet miszerint önt a küldemény megérkezte felől megnyugtassam. K. 28. Via Bertholet. Turin Jan. 21-kén 1874. Uram Barátom! Ha nem éppen három év óta is (a mennyire emlékszem) de az igaz hogy e télre nem hozattam semmit Magyarországból. A vitel bér, 's a kormányok és azoknak nyomában a helyhatóságok mindennemű találékonyságai, melyekkel a „szabad kereskedést" vetélkedve lenyűgözik annyira növelik az élelmi áruk költségeit, hogy csak gazdag emberek engedhetik meg maguknak az 212