Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa szerepe az 1848-49-iki szabadságharcban

Az orosz ármádia előcsapata június 24-én érte el Kassát. E napon, vasárnap délután 5 órakor megjelentek a városban a lovas kozákok s követte őket az ulánusokból, huszárokból, perzsa, cserkesz, török katonákból álló többi csapat. Fegyverzetük, szép egyenruhájuk és szakaszonkint egyszínű lovaik impozáns képet nyújtottak. A mitegy 200.000 embernek: napokon át tartó átvonulása nehéz teherpróbának tette ki a város vezetőségét és polgárságát. Kevés lévén a középület, a magánlakások minden lehetséges férőhelyét, még a lakosság házi kényelmének feláldozásával is, fel kellett ajánlani az orosz katonák elszállásolására. Konstantin főherceg a Dessewffy-házat foglalta le. A ferencrendi, a domonkos és az akadémiai templom éléstárrá, a szeminárium és konviktus kórházzá lett. A katonák között kolerajárvány ütött ki s tömegesen pusztultak. A Kálvária alatti tömegsírokban állítólag 4000 orosz katonát temettek el. A hatalmas orosz ármádiának megjelenése csakhamar véget vetett a szabadságharcnak. Mivel az óriási túlerővel szemben való harc csupán könnyelmű vérontás lett volna, Görgey fővezér 1849 augusztus 13-án Rüdiger orosz tábornok előtt Világosnál letette a fegyvert. Ezzel lezárult a magyar nemzet egyik legendás hőskora. Ami ezután következett, az a magyarság kálváriája volt. A férfias, hősi küzdelmet a vértörvényszék követte s az egyenlőtlen harc bajnoki fegyverét felváltotta a bakó bárdja és a hóhér kötele. 202