Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa a szatmári béke után

világi papként működő exjezsuita, a klasszikus időmértékes verselés nagynevű magyar képviselője és a nyelvújítás vezéralakja s műfordító, Kazinczy Ferenc

1

1 vármegyei főjegyző, majd gr. Török Lajos iskolai fődirektor helyettese lelkes triászából álló ,.Kassai Magyar Társaság", amely megindítja 1788 július 1-én a „Magyar Múzeumot", az első magasabb színvonalú szépirodalmi, esztétikai és tudományos folyóiratot. 1790-ben Kazinczy Ferenc a Társaságból kilépve Széphalmy Vince névvei egyedül vállalkozott Kassán az „Orpheus" című folyóirat kiadására, amely két év alatt tíz füzetben jelent meg. Mind a két kassai folyóirat e kor legkiválóbb irodalmi férfiainak közreműködésével 1792-ig szolgálta a magyar kultúra ügyét. E korban élt Kassán Orczy Lőrinc báró, vitéz lovas generális, Abauj vármegye főispáni helytartója, majd főispánja. 1784-től két éven át Kazinczy Ferenc főnöke volt, aki 1787ben Bacsányi Jánost, házának nevelőjét a kassai hivatalához nyait „Üj mértékre vett különb verseknek három könyvei" cím alatt. Klasszikus verselése nagy hatással volt Kazinczy Ferencre. A „Ledőlt diófához" című allegorikus költeménye ma is elismert értékes költői alkotás. 1799-ben nyugalomba vonult s a Komárom melletti Virtre költözött s itt halt meg 1739 április 10-én. !

1 Kazinczy Ferenc 1759 október 27-én Ér-Semlyénben (Bihar vm.) született. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Sárospatakon végezte. 1779-től két éven át. joggyakornok volt Kassán. Ezután hasonló minőségben Eperjesen es Pesten működött. 1784 október 13-tól Orczy Lőrinc abauji főispán mellett aljegyző, majd főjegyző. 1786-tól Török Lajos gr. főigazgató oldalán iskolafelügyelő, a II. József által létesített s tíz vármegyére kiterjedő kassai tankerületben. Ezen hivatala II. József halála után 1791-ben megszűnt. Ekkor Alsó Regmecre vonult vissza anyjához s magát teljesen az irodalomnak szentelve nagy buzgalommal dolgozott s egymásután adta ki a saját eredeti és nagyszámú fordított munkáit. Fordított Shakespeare, Lessing, Goethe, Molière, Klopfstok műveiből. A Martinovics-összeesküvésbe bonyolódva 1794 december 14-én elfogták s 1795 május 16-án fejvesztésre s jószágainak elkobzására ítélték. Királyi kegyelem a kivégzést börtönre változtatta, amelyből hét esztendő után újabb kegyelemmel 1801-ben kiszabadult. Ekkor magányba vonult, 1804ben feleségül vette egykori principálisának leányát, Török Zsófia grófnőt. Széphalmon szerény anyagi viszonyok között boldog családi életet élt. Állandóan dolgozott, s mint vezér irányította, lelkesítette széles körben a fejlődő magyar irodalomnak mellette csoportosuló írói gárdáját. E fáradhatatlan munkássága közben ragadta ki őt az élők sorából az ázsiai kolerajárvány 1831 augusztus 21-én. 154