Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - II.Rákóczi Ferenc szabadságharca

nek s a városnak további sorsát három főemberére bízva inkább ura után számkivetésbe Lengyelországba vonult. Április 24-én feltűntek az Akasztóhegy alatt Ebergényi, Löffelholz és Viard császári tábornokok egyesült hadai s a következő napon a tanács kénytelen volt a meghódolás feltételeiről tárgyalni. Az események gyors iramban haladtak s utolsó mozzanatuk a város tanácsi jegyzőkönyve szerint az lett, hogy: ,,1711 április 20-án Pethes András nagyprépost, Vancsay István főbíró, Máray Bertalan fürmender, Szendrey István, Hlavathy András, Glaczinger János, Pelsőczy András, szenátorok Ebergényi, Viard és Löffelholz tábornoknak a város kulcsait ünnepélyesen átadták s a császári sereg bevonult Kassára." Ezzel lezárultak a legideálisabb szabadságharc napjai. A nagy megpróbáltatásokban megzsibbadt és az 1709—1710-i borzalmas pestisvészben úgyszólván kipusztult Kassán a történelemnek új korszaka kezdődik. I. József király (1705—1711) a kuruc rendek minden határozatát érvényteleneknek jelentette ki s Kassán is visszatértek a szabadságharc előtti állapotok. A nagyságos fejedelem előbb Angliában, majd Franciaországban tartózkodott, míg a szultán meghívására 1717-ben Törökországba bujdosott ki s Konstantinápolyban, majd Jenikőiben (1718) s végül Rodostóban (1720) lakott, ahol 1735 április 8-án meghalt. Szívét a saját kívánságára a franciaországi Grobois kamelduli kolostorának templomában helyezték el, bebalzsamozott tetemét pedig Mikes Kelemen a szultán engedelmével Konstantinápolyba vitte s ott az akkor a jezsuiták galatai templomában, édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el. Itt pihentek hamvai 171 éven át, mígnem 1906 október 29-én nemzeti ereklyeként a kassai dóm kriptájába helyezték el. 10 145