Marosi Ernő: Henszlmann Imre és Kassa városának ó német stylű templomai (Argumentum Kiadó - MTA Művészettörténeti Kutató Intézete)
aránytanulmányainak legfőbb tárgya, a korábban már a Rajna-vidéken és Gelnhausenben alapos tanulmányokat végző Feszi Frigyes szintén 1846-ra datálható látképeinek témája. 9 2. Henszlmann Kassa-monográfiája hazatérés is: a dóm északnyugati tornyával átellenben, a családi vaskereskedés házában született polgárfiú köteles adója városa legfontosabb műemlékének. Tele van lokálpatriotisztikus vonatkozásokkal, helyi építészeknek, levéltárosoknak mondott köszönetnyilvánításokkal, a templomot a legutóbbi tűzvésztől megmentő ácslegény emlékének nyilvános megörökítésével, de még inkább a helyi történelmi hagyományok és vélekedések (közöttük a Szent Erzsébet-templommal kapcsolatban Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné mecénási szerepéről és a Mátyás király támogatásáról szólók) feljegyzésével. A dómmonográfia elsődleges célja Kassa várostörténetének illusztrálása a város legjelesebb műemlékének történetével. Erre egy sajátos tipográfiai megoldás is felhívja a figyelmet: Henszlmann a maga történeti fejtegetéseit és leírásait kisbetűkkel szedette, de nagyobb betűtípusokkal s a szövegekben kövérrel szedett passzusokkal emelte ki az általa döntő jelentőségűnek tartott, szó szerint idézett történelmi forrásokat, a Szent Erzsébet-templom fennállására vonatkozó 13. századi okleveleket. A fejtegetések a 19. századi műértő jellegzetes hangnemét képviselik: szkémájuk többnyire az, hogy leírásukból következik dátumuk felismerése s ebből összekapcsolásuk a rendelkezésre álló történelmi adatokkal. Ez a kassai fi Henszlmann, a világlátott, tanulmányai során magát műértővé képző, egy Európa-szerte intézményesítésének kezdetén álló (erre tett kísérletet Henszlmann is a pesti egyetem archeológiai tanszékére benyújtott pályázatával) tudomány modern szintjét ismerő tudós ajándéka szülővárosának: a város építészetének büszkeségét a várostörténetből vezeti le, európai horizont előtt helyezi el, majd a nemzeti történelem fénykorszakaira vonatkoztatja. E tekintetben tovább folytatja azokat a gondolatokat, amelyek legfőbb helyi irodalmi forrásában, a város helytörténetírásában alakultak ki. 1 0 így tekintve a monográfia újszerű, mint egyetlen emléknek szentelt önálló munka; kevésbé újdonság azonban, mint a fentiekben jellemzett lokálpatriotisztikus indíttatású nemzeti emlékkultusz képviselője. E tekintetben inkább beteljesítője, megkoronázása a sokfelé, sokak által müveit régiségtan törekvéseinek, amelyekre, irányaikra és koncepcióikra az utóbbi idő tudománytörténeti kutatásai egyre erőteljesebben hívják fel a figyelmet. 1 1 Igen fontos, hogy programadóként, modell-szerepben, átfogó művészettörténeti és gyakorlati koncepció részeként jelent meg. 3. A legfontosabb új, a tudományosság igényét s a klasszicizáló normatizmussal való leszámolást jelző elemet az a művészetek fejlődéstörténetére vonatkozó koncepció jelenti, amelyre a kassai monográfia címében az „ó-német" jelző utal. Mint tudományos terminus technicus megfelel a szakszerűség pillanatnyi (és hamarosan változó) követelményeinek, amelyekre Henszlmann a maga régiségtani elképzeléseit e korban alapozta. A kifejezés a Henszlmann által forrásként 5
