Marosi Ernő: Henszlmann Imre és Kassa városának ó német stylű templomai (Argumentum Kiadó - MTA Művészettörténeti Kutató Intézete)
1846-os könyvében Henszlmann, ismét történelmi meggyőződésére és a lokális hagyományra hivatkozva, úgy vélte, hogy az építkezés kővetkező szakasza az Anjou-korra esett. Ekkorra datálta a templom északi és nyugati kapuzatát, s datálását a bélletprofilok elemzése alapján is megkísérelte igazolni. Hogy mennyire a városi történeti hagyományra támaszkodott, jól mutatja egy ikonográfiái tévedése: úgy tartotta, hogy az északi kereszthajó-homlokzat oromzatában álló szobrok Károly Róbertet, Erzsébet királynét és Nagy Lajost ábrázolták. Az 1859-60ban a homlokzatról levett és a Nemzeti Múzeumba szállított, ma a Nemzeti Galériában őrzött, 15. század végi szobrok valójában Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Lászlót ábrázolják. 5 0 Végül a tornyokat a nemzeti történelem és a várostörténet újabb fénykorából, a Mátyás-korból származtatja, részben feliratok és címerek alapján, részben a városi számadások adataira is támaszkodva. E másodkézből vett adatok és helyes stiláris felismerések kombinációjának eredménye a „Crom István" személye körül teremtett bonyodalom. A Cromer családnév a kereskedővárosban igen gyakori. Ezt az Istvánt kombinálja Henszlmann István kassai építőmester számára ismert egyetlen, 1480-as említésével s talán a déli torony valóban bécsi eredetű stílusával. Kapóra jön a bécsi dómmonográfüs, Tschischka egy rossz olvasata: „Krommaurer" - helyesen Stephan Krumenauer, s készen áll egy kiterjedt mesterkonstrukció, amelynek kibogozása Kemény Lajosnak sikerült. 5 1 Henszlmann általában helyesen határozza meg az épület Mátyás-kori részeit: a déli tornyot, amelyet elhibázottnak ítél, a déli kettős kapuzatot, amelyet a rajta talált 1498-as évszám alapján datál, s az általa igen nagyra becsült szentségházat. Ismét - mint már a Szent Mihály-kápolna esetében - eltekint az alaprajzon a templomhoz épített kápolnáktól, amelyeket csak röviden említ szövegében. Helyesen és sok értékes megfigyelést rögzítve, forrásértékű feliratokat lejegyezve ír ugyanakkor a templom 15. század végi ostromáról és az azt követő helyreállításról. A későgótikus építészettel szembeni lesújtó ítéletét fejezi ki az a véleménye, hogy a „mesterséges" boltozatok is a késői restaurátor művei. Különösen az alacsony csúcsíveket tartja súlyos vétségnek - kritikája megalapozza e „hiba" kiküszöbölését, a templom későbbi Steindl Imre-féle radikális, neogótikus átépítését. Henszlmann szerint a templom eredeti terve kiváló, de a négyezeti pillérek építése idején ,,a' középső tő terve esetleg el vala veszítve". Hiszen ,,a' hiányzó nyolczszegü kúpnak erős alapja van az alapterv elosztásában" - azaz a kölni dóm Boisserée-féle rekonstrukciójának feltételét kéri számon a négyezeti pilléreket szerinte tervező mesteren! A templom későgótikus korszakának egyetlen zseniális mestereként Henszlmann a szentségház tervezőjét dicséri, akit „Crom Istvánnal" azonosít. Mátyás királyról úgy tartja, hogy ő fejeztette be a bécsi Stephansturmot, s így az ő révén került Kassára az a kiváló terv, amelyet, mivel nem fedezi fel benne a későgótikus hanyatlás jeleit, Adam Kraft nürnbergi szentségházánál is előbbre tart. A szentségház arányainak elemzése Henszlmann aránytanulmányainak első kidolgozott mutatványa. 18
