Marosi Ernő: Henszlmann Imre és Kassa városának ó német stylű templomai (Argumentum Kiadó - MTA Művészettörténeti Kutató Intézete)

Ebbe a programba illeszkedik a kassai templomokról szóló könyv is, amelynek egyik első célkitűzése az, hogy megalkossa a középkori épület magyar nyelven való leírásának szakszókincsét. A magyar nyelv ugyanis nem rendelkezik olyan folyamatos hagyománnyal, mint más európai nyelvek, főként a Henszlmann által kiindulópontként használt német, s a nyelvújítás hatását e téren mindenekelőtt ízlésbeli korlátok csökkentették: az újítás elsősorban a klasszikus építészeti elemek megnevezését érintette, részben régi, meggyökeresedett szókincs alapján. Ebbe tartozik az oszlop, bolt (boltozat), ív, amelyek viszont a középkori építészeti organizmus leírására kevéssé alkalmasak. Henszlmann magyarítási kísérletei nyilvánvalóan az organizmusként felfogott gótikus építészeti szerkezetnek a német nyelvhez hasonlóan egyértelmű elnevezési rendszerét szolgálták kevés sikerrel, ami mindmáig érezteti hatását. Legfontosabb a középkori építészet hordozóelemeinek a klasszikusoktól való megkülönböztetésére tett kísérlete. Különösen fontosak - s ugyanannyira sikertelenek - a falpilléreknek a klaszszikus pilaszterektől, féloszlopoktól való, német nyelven egyértelműen lehetséges megkülönböztetésre tett javaslatai: „boltozatállványok" (Gewölbstützen), „félvagy háromnegyed tövek" (halbe und dreiviertel Schäfte), „ívtámok" (Dienste). Fontos a külső támrendszer terminológiája: „oldal-tárnok" (Strebe, Strebepfeiler = támpillérek), „szök-támak" (fliegende Streben, Schwebebogen = támívek). A mai terminológiával ellenkező s a gyámkőnek felel meg Henszlmann szóhasználatában a „vállkő" (Tragstein, Kragstein, Konsole). Az 1840-es években, Viollet-leDuc sokat vitatott architecture ogivale stíluselnevezésének elterjedése előtt még a nemzetközi terminológiában sem teljesen kialakult a gótikus boltozatrendszer értékelése és leírása. A boltozat konstruktív elemeinek elnevezése: „gerinczek" (Rippen, ma bordák), illetve „válaszívek" (Scheidebogen, ma hevederek), ismeri Henszlmann a „csúcs-ívet" (Spitzbogen) is, amely később a gótika általa javasolt magyar nyelvű megkülönböztetésére szolgál. Henszlmann korai terminológiai koncepciójának teljességéhez tartoznak az 1845-ös Figyelmeztetés a művészet maradványai megőrzése iránt című cikkben,"

0 föleg a zsámbéki templom leírására alkalmazott magyarítás-kísérletek is. Itt a pillérek neve: „tövek" (Schäfte, oszlopok is!), a „bizánci" (azaz, a későbbi terminológia szerint: román) keresztboltozatoké: „keresztes körívek (Kreuz-Rundgewölbe) kiálló díszes girincekkel (Rippenwerk)", míg a gótikus szerkezetek: „csúcsívek (Spizbogen) és csúcsbolthajtások". A terminológiai javaslatok egyértelműségét és szakszerűségét szolgálja s egyben bevezetésük kísérletijellegét is mutatja az utánuk gyakran zárójelbe tett német kifejezés. A Kassa városának ó német stylű templomai kiadásához fűződő gyakorlati célkitűzésekkel Henszlmann a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának VII., Kassán és Eperjesen tartott nagygyűlése alkalmával lépett a nyilvánosság elé. Itt, a Szent Erzsébet-templomról és Szent Mihály-kápolnáról tartott helyszíni ismertetése teremtette meg a könyv kiadásának alapját, s vezetett két fontos felhíváshoz: a Társulat az egyiket Kassa városához és a püspökhöz, a másikat a Tudományos Akadémiához intézte. '

6 A Kassa városához és püspöké12