Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

Belvárosi temetők

8 Harmincnégy évvel később 1805-ben, Szabó András Kassaegyházmegye első püspöke (1804— 1819), a székesegyházzá lett szt. Erzsébet dóm környékének rendezése alkalmával, a belvárosi temetőt körülövező kőfalat lebontatta. E tényről az 1808-iki Canonica Visitatio a következőképpen emlékezik meg : „A plébániatemplomnak jelenleg nincsen cincturája (ezt kivánta a templom disze és kilátása), a régi cincturát a püspök ő méltósága parancsára 1805. lebontották. A templom diszét nagyban fogják emelni a fölállítandó és szokásosan vaslánccal összekötött kőszobrok, ha igéretét a magas Tanács beváltja." Az eredeti szöveg : „Ecclesia (parochialis) haec pro nunc nullám cincturam (exposcente majori decore ejus, prospectuque) habet, prior quippe cinctura jussu Illmi Domini Ordinarii 1805 diruta habetur, plurimum decori accessurum est Ecclesiae per erectionem lapidearum statuarum, cateuis ferreis ad morem jungendarum, si promissis suis stererit A. Magistratus.

1 " Ezzel a rendelkezéssel az ősi caemeteriumnak temető jellege teljesen megszűnt. Területe várospiaccá, később városparkká lett. Ma már csupán a szt. Mihály kápolna s a szt. Orbántorony falába illesztett sírkövek őrzik emlékét annak az évszázadokon át tartó hosszú korszaknak, a mikor a kassai polgárok haló porait a belvárosi két sírkert, vagy valamely templomkripta zárta magába. Kassa belvárosi temetőiről meg kell említenünk azt, hogy a városban levő szerzetesrendházak udvarán és házikertjében is történtek olykor, a régi idők szokása szerint temetkezések. Fridrich Orbán a ferencrendiekről irt s Kassán 1759-ben megjelent könyvében följegyzi, hogy az 1710-ben pestisben Kassán elhalt tizennégy rendtag nagyobb részét a klastrom házi kertjében a templom szentélye és a falkerités közötti szögletben 1 Can. Vis. 1888. 11. 1.