Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

A szt. Rozália temető

46 A tanács 1910-ben a temetőőr lakását javíttatta, 1911-ben a temetőfelügyelő lakását, fatartóját, istállóját rendbehozatta. Ugyanezen évben a sírkert kiszáradt fenyőfácskáit újakkal pótolta. 1912-ben egy sírhelynek ára 150 k., egy négyzetméter sírterület 50 k., sírásatási díj 6 k., sírhelyjelölési díj 6 k., V» órai harangozás díja 6 k. volt. 1920-ban a felügyelői lakot új zsindelytetővel fedik be, a házhoz tartozó kertet a kápolna felé 5 m. szélességben nagyobbítják, azt léckerítéssel bekerítik s kapuval látják el. A világháború alatt s különösen az azt közvetlenül követő években a szt. Rozália sírkertet nagyfokú profanizálások érték. Mivel nem volt még bekerítve s kapuval sem ellátva, területe embernek, állatnak nyitva állott. Kegyeletet nem ismerő látogatók, romlott nők, borozgató, kártyázó társaságok keresték fel e temető helyet, s botrányos viselkedésükkel megszentségtelenítették az elhánytak csöndes otthonát. A visszaélések annyira ismétlődtek, hogy a temető felügyelője kénytelen volt panasszal fordulni a városi hatósághoz s tőle orvoslást kérni. A szomorú helyzetet jellegzetesen megvilágító felterjesztés a következőkép írja le az állapotokat : „ Temetőbiztos Úr ! A rozáliai dísztemető érdekelt közönségének állandó panaszára a Rozálián lévő rend- és közbiztonságot illetőleg alábbi jelentésemet terjesztem be azzal, hogy ezen tarthatatlan állapot meggátlására szükséges intézkedést és rendőrhatósági támogatást elrendelni, illetőleg kieszközölni szíveskedjék. A közeli külváros lakossága a temetőt szórakozó helynek tekinti és a nap minden szakában, sőt a késő esti órákban csoportosan látogatja, a temető csöndjét kéziharmonika, éneklés és fütyüléssel, a szülőikkel lévő gyermekek pedig zajos játékkal megbotránkoztatván zavarják és az erélyes, vagy legelőzékenyebb figyelmeztetésre a