Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)
Az Orsolya-apácák templomának kriptái
160 Midőn e templom 1698-ban az apácák használatára adatott át, ennek sírboltjaiban s olykor cincturájában is temetkeztek a rend tagjain, a zárda lakóin és alkalmazottjain kívül más kassai lakosok is. A kassai róm. kath. plébánia Halottak anyakönyvének kötetei tekintélyes számban jegyzik föl azok neveit, kiket az apácáknál „in Ecclesia Monialium", „ad Templům SS. Monialium" helyeztek örök nyugalomra. Különösen az 1765-től 1777-ig terjedő években találjuk e tekintetben népszerűnek az Orsolyák templomát s az anyakönyvi bejegyzések túlnyomó számban ifjúkorú halottakról szólnak. Midőn 1777-ben legfelsőbb rendelet folytán a kriptáknak a templom belsejében lévő bejáratait s összes szellőztető nyílásait, egészségügyi okokból be kellett szüntetni s befalazni, ezután csak azon sírboltok használata maradt meg, amelyekhez a hozzájutás a külső falon keresztül történt. Ugyanekkor elrendeltetett az is, hogy ezentúl a sírboltokban minden koporsó külön fülkébe falaztassék el. Ez időtől fogva az apácák templomának csupán abban a kriptájában temetkeztek, mely a szentély alatt épült s a melynek bejárata a zárda udvara felől nyílott. Az Orsolyák házi krónikája e korból följegyzi, hogy a XVIII. század hetvenes éveiben pestisben gyanús halállal elhúnyt Mater Amanda rendtagot csupán vászonba varrva s mésszel leöntve temették el közös sírba a pestishalottak temetőjében. 1 A XVIII. század nyolcvanas éveitől egyre gyérebb lesz az apáca templomban való temetkezés, úgy hogy a múlt század folyamán csaknem kizárólag a rend tagjainak s a zárda lakóinak nyugvó helyéül szolgált. 1867-ben hatóságilag betiltották az Orsolyák kriptájában való temetkezést s csupán azt engedték meg, hogy a zárdában 22 esztendeig visszavonultan élő s 1868 aug. 1 „Mater Amanda, welche in dieser Zeit starb, wurde zum grössten Herzleid allen Klosterfrauen, ohne jegliche Bekleidung, in Leinwand eingenäht, mit Kalk bestreut, auf den Pest-Friedhof geführt, und mit andern in eine Grube geworfen. Sie starb nicht an den Pest." — Chronik des Ursulinen-Konvents in Kaschau. 11. 1.
