Wick Béla: Kassa régi síremlékei XIV-XVIII. század (Košice. Szent Erzsébet-nyomda, 1933)

A síremlékekről

198 pace" („Nyugodjék békében"), „Orate Deum pro eo" („Imádkozzatok érte Istennél") stb. A sírfeliratokon sokszor még az epitáfiumot állító is megnevezi magát. A kőre mélyen bemetszett vonalakat régebben olykor szuroknemű anyaggal töltötték ki, hogy a vésett idomokat és betűket feltűnőbbé tegyék. A sírüreget lezáró kőlapon kívül, a halottak emlékére, különösen a XVI - XVII. században emléktáblái, epitáfiumot illesztettek a templom belső vagy külső falába. így helyezték el a templom alapfalai között készült közös sírhelyekbe, kriptákba temetett némely halottak síremlékét is. Vannak esetek, amidőn az elhunytnak pl. csupán szívét zárták egy többnyire koporsóformára készített s falba illesztett epitáfiumba. Az emléktáblák rendszerint díszesebbek, olykor a szobrászatnak valóságos műremekei. A képfaragók különös gonddal készítik e síremlékeket, rávésik némelykor az elhunytnak fél- vagy egész alakját. Ily ábrázolásoknál a halott feje vánkoson, a vitézé kibontott zászlón nyugszik, a ruházaton pedig a foglalkozás, állás, rang jut kifejezésre. Olykor az elhunyt családtagjainak alakját is rávési az epitáfiumra a szobrász vésője, vagy az elhunytat valamely családtagjával imádkozó helyzetben, miként azt a kassai sírkövek egynémely példányán láthatjuk. Legszokottabb módja az epitáfiumok készítésének az, hogy a kőlap szélén végigfutó köriratban a halott nevét, állását s halálának dátumát vésik ki, a belső mezőre pedig a családi címerét faragják s emellett hangzatos búcsúztató emléksorokat vésnek, amelyek prózában, vagy valami klasszikus, legtöbbnyire distichonos versformában elparentálják, elsiratják a halottat, felsorolva érdemeit, erényeit, kiváló egyéni tulajdonait. Ez emléksorokat olykor D. M. S. betűk vezetik be. E siglák, kezdőbetűi a régi római síremlékeken használt: „Diis Manibus Sacrum" = „a boldogult lelkeknek szentelve" dedikációs szavaknak. A kassai sírkövek között külön figyelmet érdemelnek azok a példányok, melyek abból a korból valók, midőn a mai székesegyház helyén egy kisebb kiterjedésű, egy-