Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Zöllner Fülöp 1813-1816

elegendő és a műkedvelők színielőadásai nagy hasznot jelentenek a vállalkozás számára. A társaság egyébként korántsem áll cselédekből, hanem kereskedőkből, hivatalnokokból és tisztességes asszonyokból, kiket az emberszeretet vitt a játszásra. Eddig különben is csak nyáron játszottak, mikor a városban úgy sem volt színtársulat, most azonban kérik, engedje meg a műkedvelőknek, hogy a színiidény alatt is játszhassanak, legalább havonként egyszer olyan köznapon, mikor az igazgató, ki szerződése értelmében csak vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton játszhat, nem tart előadást. A helytartótanács ugy látszik meg is adta az engedélyt, mert az említett színlapgyűjteményben a következő három évről is fennmaradtak színlapok. De abban az évben (1815.) is játszanak még egyszer, miután Zöllner közben Eperjestre ment;

1) november 5-én előadják Bcnkovszky József színész javára Zschokke 5 felvonásos rablódrámáját: Abellino der grosse Bandit-ot. Ez a Bonkovszky pesti színész volt, aki 1813/14-ben Zöllnemél volt szerződve, de összeveszett az igazgatóval és az elbocsájtotta.

2) Valószínűleg rossz körülmények között élhetett Kassán és ezért engedélyt kér és kap rá, hogy a saját javára előadást rendezhessen^) A műkedvelők azután pártját fogják és közreműködésükkel segítik. Ebben az évben ez az utolsó műkedvelői előadás. A hátralévő néhány színlap 1817 és 19-ben előadott darabokról szól, az utolsó 1819. máricus 8-ról kelt. Zöllner másik nagy ellensége, mely saját kifejezése szerint működését folytonosan megakasztotta („hemmend auf seine Tätigkeit wirkte") a cenzura volt. Ennek Zöllner hároméves vállalkozása alatt több kifogásolni valója volt, mint a Berndt óta Kassán megfordult tizenkét igazgató alatt együttvéve. Rögtön az első évad kezdetén nem hajlandó az igazgatónak a jegyzéken feltüntetett darabok előadását megengedni, noha azokat Bécsben és Budán minden nehézség nélkül többször adták. Ő erre a helytartótanácshoz fordul, mely azt válaszolja, hogy ha bizonyítani tudja a darabok előzetes kétszeri előadását, akkor Kassán is adhatja azokat minden további nélkül

4) Alig kezdődnek meg az előadások, Sáfár a cenzor bepanaszolja az igazgatót a tanácsnál, mert a székét a színházban mindég a legnagyobb tömeg közepébe rakja és az előadandó darabokat nem terjeszti eléje két példányban. Szólítsa fel a tanács őt, hogy tartsa meg a rendelkezéseket a legszigorúbban és vegye tudomásul, hogyha ő, a cenzor, valamilyen darabot «betilt, azt nem tartozik előtte megokolni.

5) A felszólítás azonban ugylátsizik nem sokat használt, mert Zöllner, mint azt a cenzor kevéssel ezután panaszolja,

6) nemcsak eltitkolja előtte az előadandó darabokat, hanem a színlapokat az ő tudta nélkül nyomatja. Ily körülmények között sem ő, sem a tanács nem fognak tudni felelni az előL. az eperjesi színlapot. 2) Kassai városi levéltár. Acta Theatr. 1814./407. 3) U. ott. Acta Theatr. 1816./4609. U. ott. Acta Theatr. 1813./3940. 3) U. ott. Acta Theatr. 1813./4009. 6) U. ott. Acta Theatr. 1813./4157. 91