Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Möller és Holzmann 18010-1813

helyet — ha már másutt nem, legalább a műsor papirosán —, Fieskoval, Don Carlos-^szál, Graf Wallenstein mindhárom részével, Die Jungfrau von Orleans-nsâ és a Die Braut von Messiná-v&l. Fiesko1 azonban a cenzura még a bécsi átdolgozásban sem engedi előadni. Hogy a többiékből mit adtak csakugyan elő Möller igazgatása alatt, azt még az eddigieknél is kevésbé lehet tudni. Nemcsak azért, mert semmiféle adat nem maradt fenn, hanem, mert Möller a jó darabokat feltüntette ugyan a címjegyzéken, de aztán annál is maradt és a darabokat azzal a kifogással, hogy a jövő éven kerülnek sorra, soha nem adta elő. Möller operarepertoirja még papiroson is gyenge. Mindössze tizenegy operát tüntet fel, azok közül is csak Gyrowetz bécsi karmester hires darabja, az Agnes Sorel, Tuczek pesti karmester Samson Richter in Israel^

e, Mozart Figaros Hochzeit-ja, Weigl 2 operája, a Schweizer Familie és a Waisenhaus és Stegmayernek a fővárosban annyira kedvelt zenés bohózata a Herr Rochus Pumpernikel érdemel említést. Kérdés azonban, vájj an előadtak-e csak egyet is ezek közül. A közönség ugyanis áprilisban megunva az igazgató hónapokig tartó önkényeskedését, panaszt emel ellene a bérlőnél. Kifogása az, hogy soha nem adott egyetlen jó darabot sem, állandóan komédiákat játszott, ezeknek is a salakját, amellett még folytonosan j utalom játékokicai is alkalmatlankodott a közönségnek, holott már a bérlet kezdete előtt is tartott néhány előadást ; az operái pedig hallatlan rosszak. Egyszóval a nagy ígéretekből keveset tartott meg. Möller minderről a bérlő utján értesül és beszédben védekezik a közönség előtt. Ami a jutalomjátékokat és a bérlet előtt való játszást illeti, ő — úgymond — nem tett mást, mint elődei. A másik komolyabb vád, hogy nem adott elő egyetlen jó darabot sem. Tessék csak a címjegyzéket végig nézni — védekezik a derék igazgató — 40 általánosan elösmert, kitűnő darab ! De aztán mégis eszébe jut, hogy a nézőközönség a darabokat alighanem a színpadon és nem a címjegyzéken akarná látni és hozzáteszi, hogy sok darab a következő évre maradt, mert elébb cenzúrázni kell őket. Ez az állítás azonban nem fedi a valóságot, mert a helytartótanács mindössze négy oly darabot jelölt meg leiratában,

1) melyet cenzúrázás végett be kell küldeni, ha az igazgató nem tudja kétszeri korábbi előadásukat hitelesen bizonyítani. Möller maga is érzi, hogy védekezése bizonytalan alapokon nyugszik és fűhöz-fához kapkod. Tehet-e ő vájjon arról — kérdi minden átmenet nélkül, ellentmondásba keveredve önmagával — hogy jó darabokban mindenfelé, még a fővárosi színpadokon is, nagy a hiány? A rossz operaelőadásoknak sem ő, hanem a jó énekesekben való hiány az oka. Möller ezzel a beszédével javítani akart a helyzetén, ehelyett azonban még jobban elmérgesítette azt. A bérlő ugyanis, aki szeretett volna tőle megszabadulni, beszéde alapján beleköt. Bevádolja a városnál, hogy védőbeszédében szidalmazta (beschimpfte) az ő nevét. Az igazgató kétségbeesetten védekezik : ő ugy gondolta, hogy kényteKassai városi levéltár. Acta Theatr. 1810. jun. 15. 78