Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Kuntz, Berndt és Társa, Stőger 1793-1800

a kárvallott igazgatónak valamilyen anyagi kárpótlást juttasson. A színházat csak gyéren látogatja a közönség, a díjak ellenben változatlanul magasak és sehonnan semmi támogatás. Csak a cenzura nem szünetel. 1799. februárjában a budai helytartótanács leír a kassai tanácsnak1) Tudomására jutott — úgymond — hogy, mint azt a nyomtatott színlap is bizonyítja, 1798. december 23-án előadásra került a Ludivig Capet, oder der Königsmord c. tragédia. Hogyan engedhették ezt meg a hatóságok, jól tudva, hogy ennek a darabnak előadását, mivelj & jelen körülményekre vonatkozik, az 1793. október 18-ról kelt legfelsőbb rendelkezés tiltja? A városi tanács erre, mit tehetet mást, felelősségre vonja az igazgatót. Bern d t kijelenti, hogy ő műsorának valamennyi darabját, noha azokat már Laibachban, Klagenfurtban, sőt egyenesen Bécsben is cenzúrázták, itt annak idején mégegyszev benyújtotta Z ah Ihausen báróhoz, az akkori cenzorhoz. Ennek ellenére az uijonnan választott cenzurátusi elnök 1796. novemberében ismét értesítette, hogy minden előadandó darabért kezeskedni tartozik. És ő vállalja is ezt a felelősséget, mert az egész idő alatt csak olyan daralboikat adtak elő, amelyeket a Theaterzeitung szerint Budán már kétszer játszottak. Ludwig Capet egyáltalán nem került előadásra. Előterjesztette ugyan a cenzúrának, amely nagy változtatásokkal megengedte, a színlapok széthordásakor azonban betiltotta, úgyhogy helyette Ziegler lovagdrámáját, Liebhaber und Nebenbuhler-t adták. Ezt bizonyíthatják mindazok, akik pénzüket a pénztárnál a műsorváltozás folytán visszakapták.-) A tanács Berndtnek ezt a kijelentését közli a helytartótanáccsal és igazolja magát. Ezzel azonban az ügynek még távolról sincs vége. A helytartótanács most a kassai cenzurátusi kerület főigazgatóját vonja kérdőre, hogyan kerülhetett egy betiltott darab színlapja nyomás alá. De ez védekezik:

3) ilyen alantasabb dolgok a revizor hatáskörébe tartoznak. Felelősségre is vonja őt ez ügyben. Gotzig profesor azonban szintén igazolja magát: a színlapot tudta nélkül nyomták ki, annak ellenére, hogy ő Landerer nyomdászt hasonló vétség miatt már többször feljelentéssel fenyegette. Semmiféle változtatásokkal sem akarta megengedi az inkriminált darab előadását Berndtnek, aki azt állította, hogy 1797. nyarán Miskolczon és 1798-toan Rozsnyón is előadta és hogy ezt a kapott hivatalos levelekkel be is tudja bizonyítani. Mikor aztán a leveleket elő kellett volna mutatnia, azt felelte, hogy elvesztek. Végül is a darabot cenzori engedély nélkül akarta előadatni. Mikor ő erről a hirdetésekből értesült, lefoglaltatta a szinlapokat és a betiltott tragédia helyett egy másik darabot tűzött műsorra.

4) Erre az önigazolásra aztán a helytartótanács is megnyugszik, sőt helyeslését fejezi ki a cenzor eljárásán és az ügy végre befejezést nyer. 1 ) Helytartótanácsi iratok. 1799. február 26-ról kelt akta. -') Helytartótanácsi iratok. 1799. március 16.-ról kelt iratok. ') Helytartótanácsi iratok. 1799. május 15.-ről kelt iratok. U. ott. 57