Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Az első állandó színtársulat. Bulla Henrik. 1788-1791

(3-szor), Hamlet (2-szer), Othello (2-szer), Lear király (1-szer) és Gassner II. (A makrancos hölgy Schink-féle átdolgozása). Kassára hihetőleg ugyanazt a Shakespeare repertoiret vitte magával Bulla. Hogy ezek a Shakespeare előadások semmivel sem voltak jobbak Ausztria és Magyarország többi hasonló előadásainál, azt már feljebb említettem. Bulla igazgatása alatt kezdett letűnni az addig annyira kedvelt ballet a pesti színről. Vonzóerejét Bulla daljátékokkal és operákkal igyekszik pótolni. A vállalkozás sikerrel jár, csaknem minden második elősdás operai lesz. A közkedveltségnek örvendő j ellem víg játékok után leginkább az operák tetszenek. Legnépszerűbbek voltak Pesten Pa'isiello operái, Gretry Z emir und Azoreja, Dittersdorf vígoperái, 1788. elején jelenik meg a műsoron az első Mozart opera, az Entführung aus dem Serail is, hogy többé le se kerüljön róla. — Ezeket az operákat, mivel akkor u j donságszámba mentek, valószínűleg Kassán is előadta Bulla. Közelebbi adataink nincsenek róluk. * * * Kassa közönsége meg volt Bulla igazgatásával elégedve és azt értésére is adta. Erre Bulla, akinek ilyesmiben színigazgatói pályafutása alatt vajmi kevéssé volt része, büszkén és emelt fővel hivatkozik. Hogy vállalkozása ennek ellenére roppant anyagi veszteséggel végződött, az a kedvezőtlen viszonyok következménye. Az időpont ugyanis legkevésbé sem volt alkalmas arra, hogy nagy közönséget teremtsen a kezdet nehézségeivel küzdő állandó szinészet számára. II. József török háborúja után nagy nyomor és drágaság állott be. Nehezebb lett a megélhetés és a szükségessé vált takarékosság korlátozott minden fényűzést s így csökkentette a színház látogatottságát is. A helyzet meg azáltal is rosszabbodik, hogy a Kassán állomásozó katonaságot elhelyezik és több hivatalt áthelyeznek. Ez érzékeny csapás, mert a város közönségének éppen az a része távozik, amely a színház részére a legnagyobb jelentőségű, a polgárság ugyanis még jobb időkben is csak gyéren és legtöbbnyire csak vasárnap

1 ) látogatta a színi előadásokat. Ehhez járult még gróf Török főigazgató rendelete, mely ismét megtiltja a főiskolásoknak a színházlátogatást. A felügyelettel először a városi hajdúkat, majd a pedellusokat bízták meg, kiknek e célból szabad bemenetük van a színháziba. — A farsangi bálok és mulatságok, amelyek éppen a főévadban vonták el a közönség tekintélyes részét, szintén jelentős anyagi kárt okoztak az igazgatónak. Bulla tehát az óriási színiházban minimumra csökkent közönség előtt volt kénytelen játszani, nemcsak minden anyagi segély nélkül, hanem még bérleti díjakkal is terhelve. Előadásonként 3 forintot kellett fizetnie, azonkívül a díszletköltségek 6%-át is követelték tőle. Mindezt lehetetlen volt tisztán csak a színházi bevételből fedeznie. i) Kassai városi levéltár. Acta Theatr. 1792/3073. 42