Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Az első állandó színtársulat. Bulla Henrik. 1788-1791

VI. Az első állandó színtársulat. Bulla Henrik. 1788—91. A kassai uj színház megnyitása Bulla Henrik és társulatának nevéhez fűződik. Bulla Prágában született 1754-ben és 22 éves korában Salzburgban lépett fel először Wahr társulatában. 1780-ban Seipp innsbrucki igazgatóval társul, annak Pozsonyba való távozása után a társulat egy részével Augsburgba, majd Linzbe megy, ahonnan Bondini prágai igazgató magához hívja. Ott ő nyitja meg- mint rendező, tulajdonképen azonban mint a H. Bondini-féle társulat altiszti ka i igazgatója, az 1784-i téli idényt. De igazgatósága csak 3 hónapig tartott, meit a prágai közönség elégedetlen volt vele és. ezt már a második előadás után felháborodottan éreztette. A nemesség a bérlet visszaadásával fenyegetődzött és Bullának mennie kellett.

1) A Schmallögger házaspárhoz szerződik, amely valamikor az ő linzi társulatához tartozott. Először szinész náluk, majd társuk a pesti színház igazgatásában, végül egy folytonos torzsalkodással teljes év után

} 1787

Jben sikerül neki a budai és pesti színház igazgatását megnyernie és egyedül vezetnie. Ez a szereplése azonban csak epizód hosszú színigazgatói pályáján.

2) Bullának Pesten sem kedvezett jobban a szerencse, mint Prágában. Az elégedetlenség általános volt, úgyhogy már 1788. nyarán kénytelen a kassai színházért pályázni. Maga azonban nem mehet még el Budáról, a császár jelenléte és egyéb fontos ügyek tartóztatják; csak helyettesét Scheidhauert küldi a társulattal Kassára. 1789. áprilisában ő is utánuk megy.

3) Az 1788.—

89.-i színiidényben, mint már említettem, Bulla társulata a város által ideiglenes színházzá alakított táncteremben játszott. A pénzügyi részre vonatkozóan a kamiara, okulva a tapasztal1) Teuber: Geschiiohít© «lier; Präger Theaters. II. 149. 1. Gotha er Theaterkalender auf d'. J. 1791. 86. I. 2) Kádár: i. m. I. 29. L 3) Kassai városi levéltár. Acta Theatr. 1788/3987. és 1788. évi tan. jegyzőkönyv 3907. sz.; Kádár: i. m. I. 29. 1. 3 37