Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)
A rendszeres darabok győzelme. Hilverding, Mayer és Dietemayer. 1744-1784
lyén építsenek hasonlót, a város mégegyszer nem volt kapható. Először, mert egy ilyen bódé a várost nagyon elcsúfítja, másodszor, mert rendkívül tűzveszélyes és végül, mert akadályozza a piaci forgalmat, ami a város bevételét csökkenti. 1) De a város fáradozásai, melyekkel a színtársulat segítségére akart lenni, hiábavalók voltak. Semmi alkalmas épület nem akadt. Végül is az igazgatókra bízták, segítsenek magukon, ahogy tudnak. 2) Azok aztán mégis találtak megfelelő helyet. A város falain kívül a Forgách-kapunál (melyet ugyanabban az évben II. József kassai látogatásának emlékére Józsefnkapunak keresztelték el), a mai ítélőtábla helyén üres telek állott. Ezt a város önként átengedte a színészeknek 4 évi használatra. 3) A színészek iránt érzett korábbi ellenszenve ugy látszik az évek folyamán eltűnt, különben a tanács nem gondolt volna arra, hogy a telek 4 évre való átengedésével a színészetet állandósítsa. Ezen a telken a színészek maguk építették föl színházukat 4) és október közepén játszani kezdtek. Műsoruk körülbelül megegyezhetett a budaival, arról pedig azt mondja Kádár, 5) hogy szíművekből és balletekből állt; az előadások jellege és színvonala olyan lehetett, mint az 1788-i pestieké. Ezek a fősúlyt a külső kiállításra helyezték, különösen a balleteknél. Valószínűleg Pesten is ép ugy fénypontja volt az egész estnek a ballet, mint Bécsben, ahol a 60-as és 70-es években Hilverding és különösen Noverre alatt az uralkodott a város két legelső színházában, a Burgtheaterben és a Kärnthnertortheaterben. Hogy Kassára mennyit vitt magával Mayer a budai balletekből, azt nem tudjuk, de az általuk igényelt külső fény a kassai maguképítette színházban mindenesetre mérsékelt lehetettA két igazgatónak Kassán még elődeinél is kevesebb szerencséje volt. Az igaz, hogy könnyelimüebbek is voltak náluk. Már Budáról adósságokkal jöttek el, amelyek kassai tartózkodásuk alatt egyre szaporodtak. A városnak minden hétre, amelyen játszottak, 2 forintot fizettek ; kötelesek voltak azonkívül egy farsangkor adott darab tiszta bevételét — ezúttal 72 frt 32 kr-t — a kórház javára fordítani. 6) Bevételük pedig, a télen kevéssé barátságos épületben, valószínűleg nem volt elegendő mindezen kiadás fedezésére, ugy hogy tavaszig 449 frt 22 kr-ral tartoznak a különböző kereskedőknek és iparosoknak. Fizetést sürget a magisztrátus utján a budai borbély is, akit távozásukkor ígéretekkel nyugtattak meg. Az igazgatóknak a kassai talaj égni kezdett a talpuk alatt és egy szép napon szó nélkül odébb akartak állni. De hitelezőik résen voltak és midőn a dolgot megneszelték, a 1) Czofoor: i. m. 105. 1. 2) Kassai városi levéltár. Acta Tlieatr. 1783/617. 3) U. ott. 1783. évi tan. jegyzőkönyv. 361—62. 1 4) U. ott. 378—79. 1. 6) Káktólr J.: i. m. I. 23. 1. Kassai városi levéltár. 1783. évi tan. jegyzőkönyv. 436. 1. 25