Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Az első rendszeres darabok. Bodenburg Gertrud, a "Siebenbürgische Neuberin". 1762

tartózkodás alatt is a társulatnál volt-e, vagy osak azután csatlakozott hozzá, nem tudjuk.

1) A társulat többi tagjait .nem ismerjük, de nem is lehettek nagyon sokan, mert a már említett Kriegsch azt írja Bodenburgnéról : ,,sie besuchte mit ihrem kleinen Häufchen die meisten Städte Ungarns". Előadásait Kassán is, mint az előző évben Nagyszebenben,-) maga készítette bódéban tartotta. A városi pénztárba összesen 9 forint 95 krajcárt fizetett.

3) Erdély reformátora, mint már említettem, csak rövid ideig tartózkodott Kassán és annak maga a magisztrátus volt az oka. Mint azt Weilen is megjegyzi,1) a városokban szokásossá vált, hogy a színészeket rendőrileg szigorúan figyelendő gyanús egyéneknek tekintsék. Ennek okai az első nomád és vándorcsapat ok voltak, melyek becsületesség, erkölcs és illem dolgában nagyon sok kifogásra adtak alapot. Több mint egy évszázadba telt, míg ez a társadalmi előítélet megszűnt. Kassa sem képezett kivételt a fent mondottak alól. A magisztrátus tűrhetetlenné tette Bodenburgné számára a Kassán való életet. Először működésében gátolták meg. Alig kezdte el előadásait, véget ért a farsang és a szigorú vallásos szokás értelmében máris be kellett azokat fejeznie. Állítólag ennek ellenére tovább akart játszani, mire az egész egyházi felsőbbség megmozdult. Az egri érseki helynök Bydeskuti János szepsi-i kanonok utján szólítja fel a várost,5) hogy a színészek további előadásait ebben a szent és tisztán az ájtatosságra szánt időszakban a legsürgősebben tiltsa be. Figyelmezteti azonkívül a tanácsot, hogy a komédiások előadásai pazarlásra vezetnek, ami, tekintve a háború okozta pénzhiányt, káros a közügyekre. Ne engedjék meg tehát nekik a játszást még az esetben sem, lia megígérnék, hogy bibliai történeteket fognak előadni, mert — úgymond — hiába prédikál az ma erényt, aki tegnap még vásári tréfákat és talán ocsmányságokat adott elő. Ha netalán ellenkeznének, úgy egyszerűen be kell azokat az embereket, akik az utolsók között is a legutolsók („infimse sortis homines''), börtönözni. Ugy is jobb lesz, ha ők is megtérnek Istenhez és megbánják vétkeiket, melyekkel talán már ártatlan leikeket is megbotránkoztattak és letérítettek az erény útjáról. (Convertantur ad Deum et doleant sincere de suis excessibus, qui bus multas innocentes animas nef ors jam scandalisarunt et a via vir

tu t is avocarunt. ) 1 ) C. Wourizibach (BiogTapliitcüies Lexikon des Kaisertums Oesterreich, Wien 1891.) csak annyit mond, hogy 1762-foen Marbua-gba és Klagenfurtba, 1763-ban Laibacbba, Triestbe és Vara'adra, 1764-ben Eslzékre és Temesvárra és végül 1765ben Nagyszebenbe ment a Bodemburg társulattal. Ez alzonlban még nem bizonyltja azt, hogy nem rvioilt velük Kassán is, merít az sem áll, hogy Nagyszebenben csak 1765Hben járt, imirvel a társulat 1761-töl 1766-ig majdnem minden évben megfordult ott. WoiunzibaGh adatai különben sem megbízhatók. AJZ Allgemeines Theatevlexiücon sem említi Kaisísát, de aiz Szébent sem említi, ahol pedig többsizör tartózkodott és 1765-tben igazgatónőjének szép leányát, Bodenburg Teréziát nőül vette. 2) Filtsch: i, m. 534. L 3) Kassai városi levéltár. Rationes in «(pectorales bonorum 1. regiaeque civitatis Cassöviensis anini 1762. 1. L 4) I. m. II. 18—20. 1. 5) Karsai vámsi levéltár. 1762. évi tan. iratok. 131. ça. 16