Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Borka Géza: Jókai szelleméhez (vers)
Jókai szelleméhez Irta: Borka Géza Költő, kit Isten magyarnak teremtett, Hogy néped arcát szebbé gazdagítsd, Fajod szivét a Szép ormára feltedd S meséinket a nagy világba hintsd: Eljöttünk lelked büszke templomába, Hogy megköszönjük minden kincsedet, Hogy bűvös ajkad szent szavát megáldva Könnyes mosollyal áldozzunk neked. Nézd, árva néped porba sújtva pusztul S minden kuvik csak bajt rikolt neki, Nincs Istene, hogy mentse a gonosztul, Esdő kezét az ég is elveti . . . Ládd, hogy lehervadt sok csodás virága, Sok szép hitéből semmi sem maradt! Ékszernek tette Isten a világba S most nincs szegényebb a nagy ég alatt. Nézd, itt bolyong kietlen kertek alján S a szél fölötte bánatot kavar. Sivár mezőn, jövőtlen utakon jár, Szivének minden álma oly fanyar! Ezer sebénél kinzóbb az a kétség, Hogy kell-e még, hogy van-e helye itt? Cserél-e hajnalt ez a vak sötétség? Felejtheti-e fájó sebeit? Szólj, mit tegyünk? A halott tornyok alján Vak pörbe hívjunk Istent és eget? Vagy Mene-Tékelt hajtogatva balgán Forgassunk bus szivünkbe késeket? Beszélj! A lelked multat és jövendőt Egyforma fénnyel átivelve lát:
