Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Sikabonyi Antal: Jókai és szlővárosa

— 82 — akinek szerencséje, hogy Petőfit annyiszor lekritizálta lapjában,, mert így legalább tudjuk, hogy ő a Honderű szerkesztője, Petrichevich Horváth Lázár. Igazi nagyvilági kulturélet: gyakorta itt vannak, szinte hazajárnak ide Pestről a nagy szinészek, színésznők: Dériné, Egressy Gábor, Megyeri, Szentpéteri, Lendvai. Az ő hatásuk alatt fogja előadatni a nyugtalan vérti, kedves Beöthy Laci a „Kérek két pengőt kölcsön" cimíi darabját, amelyben maga is játszik. Csak egy emberöltőé volt Komáromnak ez a tiszavirág-fénykora. Az öregek kissé idegenül nézték, mi sohasem is ösmertük. Az öreg Beöthy Gáspár előadás közben hangosan mondogatta: „Bolond fiu, bolond" ... Bolond, bohó, boldog élet! . . . Mintha a Mindenható ugy rendezte volna ennek a kis városnak egész életét, véletlenségeit, színdús vidámságaival, társadalmi, irodalmi életével, királylátogatásaival, természeti csapásaival, hogy minden-minden csak azt a szőke gyermeket készitse elő a világra. Azonban a vidám és az irodalmi Komárom mellett van egy harmadik is. Erről legkevesebbet tudunk, de ez az, ami a legtöbbet jelent. A családi élet hasonlíthatatlan meghittsége, ami voltakép a legdöntőbb befolyású az életre. Ilyen volt a Timár-házé, a Beöthy- és Jókay-kúriáké, vallásos hittel, csöndes derűvel, komoly könyvek között. És most lépjünk be a Megyeház-utcai házba. Magas deszkakerítés veszi köröskörül. Mutatja: lakói nem hivalkodó emberek, innen a világot csak elképzelni lehet: kilátni nem. Az egyszerű szobában kis asztalkán erdélyi kecskefaggyúból öntött pirosbélű gyertya, mellette ezüst tálcán ezüst koppantó. Az édesanya most jön haza a szigeti kertből, — mindig talál ott munkát, — fáradt,, de előveszi kerekes pergő rokkáját, már csak azért is, inert jól lehet mellette énekelni Szent Dávid zsoltárait. Az apa vastag könyveibe kedves költőinek verseit másolgatja. Boldogan nézik* amint a kis, váratlan jövevénnyel dédelgetőn játszanak testvérei, a már kilenc éves Eszter és a tizenegy éves Károly. A csendet ritkán zavarja a kerti ajtó zörgetője. Utoljára talán akkor jelentett vendégeket, február 20-án, amikor két nappal a születés után a keresztatyák, keresztanyák egész seregétől volt zajos a kis ház. A régi házból ma már semmi sincs. Ki gondolt volna rá, hogy annak minden köve drága lenne egykor? Maguk a szülők is már a következő évben, takarékos élet gyarapodásával, új ház után néznek. A Szombathy és a Nagy Mihály utca sarkán találnak is egy megfelelő átalakításra alkalmas ócska