Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Sikabonyi Antal: Jókai és szlővárosa

— 80 — hajósnép hajós jeleneteket ad elő tréfás dalok közben. Utánok álarcos menetek. Hangos az egész város. Jönnek ide külföldről táncosnők, akik ködfátyolképekkel s kevésbé fátyolos jelenetekkel csiklandozzák a fiatalságot. Hát csak mulass Komárom, dőzsölj! Hisz jönnek majd rád szomorú napok. Rettenetesen fogsz te szenvedni egykori boldog idődért! S jönnek rád még a szomorú napoknál is szomorúbbak. Azokról dalok szólnak, ezekről csak könnyek. Azokról hallottunk mesélni tűzben égő szemekkel, ezekről szólni is szégyenlünk. Csak feledkezz önmagadba, buja gazdagságodba, szépasszonyaidba, csengő szánaidba, nem kell tudnod arról, hogy egy ilyen mulatós, téli este a Vármegye-utcában, hajdani templomból átalakított egyszerű házikóban, abban a szobában, ahol egykor buzgó protestánsok kérték az Isten segedelmét szorongattatásukban, nagy esemény történt az istenfélő derék családban. A magyar géniusz lehajolt egy kis bölcső fölé. S az örök mesék múzsája már örvend, hogy egy kis szöszke gyermek szivére bízhatja egy szegény ország minden álmát. Ráérsz erről az eseményről tudomást venni s még jobban ráérsz örömtüzeket gyújtani akkor, amikor ez a szőke kis gyermek visszaszerzi majd neked mindazt, amit elvesztettél. Történt pedig ez az esemény abban az évben, száz éve annak, hogy ama fiatal huszártiszt, kétségbeesve hazája elmaradottságán, megalapítja a Magyar Tudományos Akadémiát. De bizonyára itt, Komáromban történt a nagyobb esemény. Az évszázadok óta eltemetett nemzet, amely várt és álmodott, amint álmodozott ezer éve, anélkül, hogy álmai teljes megvalósulását láthatta volna valaha is, mert még álmát is elűzték a harcok folytonos zajai, várt és gyűjtötte az erőt: hogy megteremje azt, aki neki végnélkül meséljen és álmodjon helyette tovább, mig ő az életre készül. Csak egy ilyen szerencsétlen, álmodozó nemzet számára, egy ilyen szerencsétlen városban születhetett meg a világ egyik legnagyobb mesélője. Jókai gyermekkorával azonban eltűnt a régi Komárom,Jókai halálával eltűnőben a régi Magyarország, ami közbül van, úgy hangzik, mint valami szép mese. Kevés zsenije van a világnak, aki oly szerencsés körülmények között született volna, mint Jókai, akinek szülővárosa annyit