Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Pap Ferenc: Jókai Mór és Gyulai Pál

— 72 — is úgy nyilatkozott róla önéletírásában, mint nemes ellenfélről. A küzdelem, melyet Gyulai indított Jókai költői iránya ellen, elvi alapon folyt. Benne oly értékek kerültek felszínre, melyek a magyar irodalomnak állandó büszkeségei lesznek. Ily állandó érték első sorban Jókai költészete, a romantika elemeinek oly eredeti foglalata, minőt sehol sem mutat fel a világirodalom. A másik nagy érték Gyulai műbirálói egyéniségének teljesebb kibontakozása. Gyulai kritikai iránya valójában a realizmus, melyet azonban művészi számítás s egészséges eszményítés szabályoz. Irodalomtörténeti jelentősége sem abban áll, hogy Jókai költészetének értékeit megmásíthatatlanul megállapította. Irodalmunk fejlődését leginkább azzal mozdította elő, hogy Jókaiban a romantika torzkinövéseit támadta, mindazt, ami a való élettel, az értelemmel s az erkölcsi törvénnyel ellenkezett, — saját szavai szerint — a beteges idealizmust és hamis érzelmességet. Egy lejárt irodalmi ízlés várt ítéletre: a költői személy rakoncátlansága, a színpadias elrendezés mesterkéltsége, a tombolásban kimerült szenvedély, a hatásvadászó íájdalom, a kendőzött ártatlanság s az aranyfürtös frázis. Midőn Gyulai mindezt el akarta a haladás útjából takarítani, csak a jövő számára dolgozott. A harc hevében ugyan nem tudta Jókai mesealkotó képzeletét kellőképen méltányolni, a vonzó költői egyéniségről is többször rajzolt torzképet, de szigorú ítéletei természetesen következtek erős meggyőződéséből, túlon-túl világos esztétikai felfogásából, s alig egyebek, mint a bíráskodó értelem túlzásai, az erény árnyékoldalai. Romantika és realizmus egymásnak nem feltétlenül ellentmondó fogalmak, hiszen a francia realizmus is Hugo költészetének egyenes leszármazottja. A költői szeszély valóság nélkül csak ködvárakat építene. Viszont ha a költészetben csak a valóság szeretete s a tiszta értelem érvényesülne, mit Gyulai realizmusa hangoztat, kivesznének belőle a rejtelmes törekvések s merészebb feladatok. A legpontosabb megfigyeléseket is a képzelet ereje foglalja magasabb eszmei egységbe. S vájjon van-e romantikus képzelet, mely az anyagi és erkölcsi világnak végtelen tereit gyorsabban és könynyedebben szelné át, mint Jókai képzelete? Ilyen módon Jókai regényei s Gyulai műbirálata a költészetnek szembetett erőit egyesitik magukban, melyeket egészséges korok s nagy költői lángelmék egyensúlyban szoktak tartani. Gyulai és Jókai azonban más szempontból is kiegészítik egymást, mint a magyar nemzeti lélek ellentétes elemeinek jellemző nyilatkozatai. Ha Gyulai az értelem szavára hallgat, Jókai inkább a