Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Erdélyi Pál: Jókai

— 26 — beleolvasztott. Nemcsak egyes alakok és epizódok tünedeznek előköltészetében: ide visszarőppenő emlékei, itt merített élményei,, tárgyi adalékok és költői motívumok, melyekben a mi fiunkra ismerünk, hanem egész regények foglalkoznak Komárommal. Ezekre mondja Mikszáth, hogy bennök mindig pazarabb és ragyogóbb s Jókai is az Aranyember-i vallotta legkedvesebb munkájának. E Iáiható jegyek mellett gondoljunk még arra is, hogy irodalmi keresztapja, Tóth Lőrinc és legavatottabb méltatója, Beöthy Zsolt, földiéi voltak s arra, hogy az Akadémia abból a borostyánból font ősz homlokára két koszorút, melyet a komáromi tudós prédikátor és irodalmi apostol, Péczely József ültetett. Gondoljunk arra, hogy költészetének két legjellemzőbb vonása: az ethikai tisztaság és a gyökeres nemzeti érzés, a Komáromban ébredő lélek első benyomásain pihen s itt szerzett világnézete hagyományaiból táplálkozik. Jókai késő öregségéig megőrizte a gyermek- és ifjúkor naiv világszemléleti módját" — jegyzi meg életirója, Zsigmond Ferenc s ebben a régi Komáromnak döntő szerepe volt. Mert ez a város mindig hűségesen védte magyarságát és mindig istenfélő életet élt. így kellett tennie, ha boldogulni akart a nagy Duna mentén, mely Keletet összeköti Nyugattal, békében a forgalom, háborúban a hadak útján. Vizei, földrengések, tüzek Istenre intették, az osztrák katonaság magyarságát acélozta. Bizonytalanságban és küzdelmek közt hánykódó élete fejleszthette ki azt az erős patriotizmust, mely idegent meghódít, távozókat ideköt. Talán egy tudat alatti emlék a település idejéből, mikor a heterogén kún-nép körülvevő vizei között még inkább magára maradt. Társadalmának egyes rétegeit a közös szenvedés és azonos törekvések zárt világgá tették, melyen a felekezeti béke és a bevált konzervatívizmus patinája ragyogott. Komárom Jókai gyermekkorában már ezüstös város volt: egy viszonylagosan hosszabb és békésebb epocha után megvagyonosodott és megszerezte a szellemi kultúra áldásait is. Ez az istenfélő, művelt és vagyonos magyar társadalom, mint személyes élmény és el nem halványult emlék, mint történelmi tudat és történeti anyag, ma is él Jókai regényeiben. Ez a naiv és patriarkális társadalom vette körül a kis Jókaii Komáromban, ez véste elméjébe a nagy Jókai világszemléletének alapját és elemeit: a hitet és hitet az igazságban, szelídséget és bizalmat embertársaink iránt. E társadalom képe teljes és befejezett volt az ő szemében, mint amilyen előttünk a> görög-római világ, ennek látása szemléletté alakult fogékony lelkében s maradandó fölfogássá lett. Nincs Jókainak egyetlen