Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Molnár Ferenc: A Jókai-etikett

— 145 — A Jókai-etikett Irta : Molnár Ferenc Titus Livius szerint az a helyes szolgálat, ha az ember egyszerűen és szenvtelenül följegyzi az utókor számára azt, ami fontosat vagy érdekeset a saját korában a maga szemével látott. Hogy ezt a picinyke személyes tapasztalatot az utókor irója vagy bölcse hova teszi, az az ő dolga. * A Révai-féle könyvkiadócégnek van az Üllői-úton egy hatalmas könyvcsarnoka. A pincétől az égig nyúlik ez a könyvbazilika, a boldog Magyarország egyik legszebb emléke. Ezt a könyvcsarnokot Révai Móricék nagy estéllyel szentelték fel. Meghívtak erre az estélyre mindenkit, aki valamit jelentett az irodalom vagy a művészet világában. A csarnok egyik sarkában színpadot építettek. A színpadon műkedvelők játszották el az ez alkalomra irt revűt. A színművet boldogult Makai Emil és boldogult Bálint Dezső írta. A főszerepeket boldogult Márkus Géza és boldogult Zoltán Jenő játszotta, ebből a vidám és nótázó társaságból ketten bolyongunk még e földi téreken, akik velük játszottunk színházat: Góthné Kertész Ella, akinek a gyermekfejében akkor tán még meg se fordult az, hogy valaha szinésznő lesz, és csekély magam, aki akkor kezdtem nyomtatásban olvasni azt, amit írtam. Az előadás kitűnően sikerült. Jó játékunkért jutalmul mindnyájunkat bemutattak Jókainak, aki az első sor díszhelyén ült és onnan nézte a műkedvelő-előadást. Elfelejtettem, hogy kicsoda, — egy íróember, aki Jókai környezetéhez tartozott — jött hátra a kulisszák mögé azzal, hogy készüljünk, Jókai elé fogunk járulni. Én a darabban Dreyfus kapitány szerepét játszottam: lángvörös paróka és vörös bajusz volt rámragasztva, az orromon viaszból készült hatalmas, görbe pót-orr, az igazi orr-részleten cvikkerrel. Annyi időm se volt, hogy orromat letéphessem, már ott álltunk Jókai előtt, aki nevetve nézte a bolond társaságot. Ekkor hozzánk lépett az, aki Jókait odahozta és gyorsan ezt .suttogta nekünk: — Sorban elibe járulni, mást nem mondani, mint felelni Tókai Emlékkönyv.