Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Jankovics Marcell: A birtokvásárlás
— 107 — volt. Limanovánál kapott egy szurást tüdejébe. Még évekig húzta, de nem bírt többet a csatatérre visszamenni. Ugy halt meg, ahogyan sohasem kivánta magának. Lassan, sorvadozva. Egyetlen vigasza az volt, hogy elmúlásának kardszurás volt az oka, nem közönséges, gyarló betegség. Mi itt születtünk ezen a birtokon, mely most elveszett paradicsommá válik nekünk. Voltak paripáink már kis gyermek korunkban. Libériás inasok tartották a százágu kandeláberokat, mikor itt húzta 36-ik Rácz Laci és itt mulatott, aki a megyében valaki volt. Ur volt édes apánk, de paripán ült egész életében és nem látta, mennyi sár van a földön ... Mi apánk vére voltunk — és ha nem jön közbe Limanova, — talán álmaink olyan rózsásak maradtak volna, mint kicsi parkunk, — Mikor megsirattuk édesapánkat, hamar éreztük azt is, hogy jobb neki, hogy elment. Nem valók a régi, derék, de naiv úriemberek ebbe a mai világba. .. — Alighogy kiszáradtak a könnyeink, felébredtünk mi is. Akik nem merték zsarolni, perelni az öreg sebesült huszárt, azt hitték, könnyű elbánni a három árva, jukker leánynyal. Egy pár hét alatt akkora lett az adósság a birtokon, hogy ötször akkora földből sem telt volna ki. Megtudtuk, hogy koldusok vagyunk. De megmaradt a becsület, az apánk becsülete — és azt nem adjuk. — Kezdetben szerencsénk volt, hogy földet a háború óta nem lehet árverezni. Ma már egy hitelező sem kivánná ezt, mert mind tudja, hogy nálunk biztosabb a pénze, mint az angol bankban. — Amit most elmondok — kérem, Uraim, önök józan gentlemanek — nem Önhitt dicsekvés vagy Ízléstelen ajánlkozás. Csak magyarázattal tartozunk igazi uraknak az ár nagyságát illetőleg. .. — Igen, ugy volt. A három mulatós leány összenézett, mikor bajban volt — és hamar megértettük egymást. Én voltam a legöregebb és a legkevésbé szép. . . Kérem, szándékosan mondom így — és nem azt, hogy a legcsunyábbik... mert a fishing for compliments csak korlátolt és kényes teremtések öröme és a komoly férfiút untatja... Szóval, én voltam a legvadabb is,— hát én lettem a paraszt. Ott vagyok a pelyva közt a cséplőgépnél, — ott sötétedik rám a magtárban... Esztér az egyetemre ment. Épen két hónapja lett doktor. Most egyelőre valami fogorvosnál dolgozik, mert ott keres legtöbbet. Sarolt is diplomát szerzett. A nyugati nyelveket tanitja, meg a külügyminisztériumban fordít. — Amit azután mi hárman többet keresünk, mint amennyi remete-életünkre kell, összerakjuk és minden évben fižetíink az
