Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Jankovics Marcell: A birtokvásárlás

— 105 — tokot, pompás rendjét, kitűnő gazdaságát. Ijedten vettük észre, hogy a sok elismeréssel máris legalább a duplájára verjük föl az ismeretlen árat. .. Kedves kis parkba fordultunk be. Rejtett paradicsom volt a sürü szelencebokrok mögött. Bódító illat áradt felénk, mint kelet völgyeiben a rózsaolaj szüretkor. Maréchal-Niel, Maimaison, meráni rózsák ezrei bülbül-szóval hízelegtek körül bennünket. — Ah! de szép itt. Csak boldog emberek lakhatnak ebben az édenkertben ... A leány mosolygott, de valami végtelen szomorúság volt mosolyában. — Nem a pompás ruha teszi... Szép, színes köntösben fekete bánat jár — néha .. . Azután egyszerűen hozzátette: Hátha szomorú emberek laknak itt . .. Beléptünk a kedves uri otthonba. Ott elbájoló mentorunknál még szebb két leány fogadott. Termetben mindakettő formázta kísérőnket, de mozdulataik lágyabbak, nőiesebbek voltak. Egyik sötétbarna, másik hamvasszőke volt; nem hasonlítottak egymáshoz, de valami air de famille nyomban elárulta, hogy hárman egytestvérek. A paripás leány a barnára mutatott: — Ez Eszter, a doktor. A másik meg Sarolt, az attasé. Mindaketten, különösen Sarolt, kinek homlokát dús aranyfürtkorona ékesítette, úgy néztek föl testvérükre, mint a patriarkális családfőre. Leültünk a férfias Ízléssel bútorozott szalonban és beszélgettünk mindenről a világon, csak épen a birtokról nem. Multak a percek, a félórák, észre se vettük, hogy odakünt besötétedett a hamuszürke felhőktől, csattogott az égiháború és omlott a zápor. Átmentünk az ebédlőbe, hol a fekete magyarba öltözött, kicsit elnyűtt inas, kin meglátszott, hogy tiszti szolga volt valaha, mert ugy ütötte össze bokáit, mintha hallaná még az elnémult sarkantyúk Corneville-i harangszavát, — pompás rántott csirkét szolgált A fekete kávénál maga a lovas lány kezdte: — Térjünk most már az üzleti dologra ... Visszafojtott lélekzettel lestük. Éreztük, hogy végtelen kár a rideg számokra áttérnünk. Ez a három leány eddig három grácia volt most az alkuval átváltoznak három párkává, kik sorsunk fonalát gombolyitják. Az a nyomorult „üzlet" kinai falat fog közénk emelni. Nagyszerűen érezzük magunkat egymás mellett, mint a szövetséges államok ; harmónia minden szavunk és gondolatunk