Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Bartóky József: Korvin János (elbeszélés)
— y4 — Korvin (ános Irta : Bartóky József jános -herceg az asztalfőn ült, s komolyan, szemrebbenés nélkül hallgatta vendégeinek haragos szavait. — Ugye — harsogta Újlaki Lőrinc — Szapolyai is megesküdött az édesapádnak?! Nem merte az élő Mátyásnak azt mondani, hogy a fiát, mert törvénytelen, nem vállalja királynak! Mindent az apádnak köszönhet s most ő a legnagyobb ellensége. — Akik Írásban kötötték le magukat melléd — zúgta Hampó Zsigmond — azok is mind ellened fordultak! — Hát Beatrix?! — dühösködött Kelemen — Mátyás halálos ágya előtt is megesküdött, hogy anyádként melléd áll, egyideig könnyhullatástól nedves csókokkal színlelte is a nyomorult, hogy téged akar és most összeszűrte a levet azokkal a nagyurakkal, akik olyan királyt akarnak, akinek az üstökét a markukban tarthatják! — Pedig nem ők az ország! — hördült fel a haragtól rekedten Beriszló Péter. -— Nem a főurak az ország, mi nemesek vagyunk az ország! János herceg csak hallgatta, csak hallgatta a keserű szavakat, de nem szólt közbe. Az urak egyike-másika félszemmel felé pillantgatva már szinte sokallotta János hercegnek ezt a hallgatag béketürését. Hát Mátyás fia igy tudja tűrni személyének csúfos hátratételét?! Hát ez azt se bánja, ha apjának birodalma Ulászló kezére jut?! Újlaki Lőrinc nem sokáig bírta türtőztetni magát, s felharsant a hangja: — János herceg! Hát szólj már valamit! Látod, a nagyurak mind megcsaltak, de a nemesség melléd áll s velünk jön a paraszt! Csak azt mondd, hogy nem adod ki a kezedből Szent István koronáját és mi, ha máskép nem megyen, vérbeborítjuk az országot s megmutatjuk, hogy azért is te leszesz a király! János herceg itt felvetette a fejét s tekintetét végighordozta az urakon s mint egy olyan király, aki Mátyás királytól tanulta a királykodást, komolyan megszólalt: