Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

Szövetség. Elnöke Csomor István, ő vezeti a harminctagú parasztküldöttséget Hodža Milán elé, aki a kormányépület tanácskozó termében fogadja a harmincakat. Jelen sorok írója szem- és fültanuja volt ennek a fogadtatásnak, átélte annak szívmelegítő jeleneteit, átérezte történelmi súlyát. A szavak, amelyek itt elhangzottak, egyszerűek, de ezeknek a szavaknak dinamikája van. Azt mondja a paraszt vezér: A magyar paraszt földet kér „Mi magyarajkú állampolgárai a csehszlovák demokratikus köztársaságnak, jöttünk ide Hodža Milánhoz, a népjogok régi, igaz és bátor harcosához, aki a kiváltságosok magyar képviselőházában a népért küzdött, minden népekért, szlovákért, magyarért, németért, minden elnyomottért egyazon elszántsággal harcolt. Mi nem nézünk sem jobbra, sem balra, hanem hű köztársaságiak vagyunk. Mi ismerjük őket, régi esküdt ellenségeinket, a grófokat és nemeseket, minden rendű és rangú népbolondítókat. Mi inkább a köztársasághoz húzunk. Adjon nekünk az állam földet és mi katonái leszünk életre-halálra. A magyar urak elutasítottak minket maguktól, állati sorban tartottak, a világháborúban a mészárszékre hurcoltattak bennünket. Az ő fájdalmuk nem a mi fájdalmunk, miniszter úr, juttasson minket földhöz, mert izig-vérig köztársaságiak vagyunk." És a miniszter az egyszerű szavakra egyszerűen válaszol: 153