Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Negyedik fejezte: Az alkotó munka

Károlyi Mihály kormánya Magyarország integritásának álláspontjára helyezkedett. Ez éppen olyan érthető és természetes dolog, mint az, hogy a nem magyarajkú nemzetiségek viszont fajtestvéreikkel együtt akartak menni és velük az új államalakulásban résztvenni. Semmi a világon nem indokolta volna, ha a Károlyi-kormány nem ezt a politikát követi és ennek érdekében mindent el nem követ. Ezért gáncs sem Károlyit, sem kitűnő munkatársait, Jászit, Diener-Dénest, Kunfit és Hock Jánost nem érheti, sőt inkább a legnagyobb elismerés, amelyet később Beneš nagy munkájában, a „Nemzetek forradalmában" a nemes ellenfélnek kijáró lovagiassággal meg is ad. Franchet d'Esperay Károlyi a helyzetet úgy akarta megmenteni, hogy sürgősen tárgyalásokat kezdett Franchet d'Esperay tábornokkal, az antant keleti hadseregének főparancsnokával és azon igyekezett, hogy a szövetségesek ne engedjék be a szerb hadsereget Magyarországba. Ez sikerült is, mert a szerbek tényleg megkapták az utasítást, hogy a Bánságból a Duna jobbpartjára vonuljanak vissza. A francia tábornok Károlyival közvetlen tárgyalásokat kezdett a közrendnek Magyarország területén való fenntartására. Ezeket a tárgyalásokat Belgrádban november 7-étől 11-ig folytatták és 13-án létrejött a külön fegyverszüneti egyezmény. Ez a megállapodás tulajdonképpen nem jött szabályszerűen létre, hiszen az osztrák-magyar fegyverszüneti feltételeket Versaillesben már megállapították. Ez a fegyverszünet Magyarországra is 91