Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

1918 januárjában Maniu Gyula is megjelenik Bécsben. Elpanaszolja elégedetlenségét a passzi­vitás miatt, amelyet a románok Erdélyben úgy­szólván a háború kitörése óta mutatnak. Hodža ebben a kérdésben tökéletesen megegyezik a ro­mán politikussal. Ő is több aktivitást szeretne a szlovák vidékeken látni és azt kívánja, hogy leg­alább a szövetkezeti téren kezdődjék meg valami élet. Houdek Fedor, aki szintén katonai szolgála­tot teljesít századosi rangban, megnyugtatja Hod­žát, hogy ebben az irányban máris történt valami. Az új esztendő új híreket hoz harcterekről. A csehszlovák légiók hírneve a. francia, angol, olasz és amerikai sajtóban napról-napra növekszik. A „Matin" hasábokat szentel a légiók harckészségének és nagy készséggel emlékszik meg Masaryk, Be­neš és Štefánik munkájáról. Ezek a hírek nagy lelkesedéssel töltötték el a bécsi csehszlovák akti­vistákat, még az sem hűtötte le őket, hogy Orosz­ország Bresztlitovszkban kiilönbékét kötött a köz­ponti hatalmakkal. Az orosz forradalom után erre mindenki el volt készülve. Forradalmi megmozdulások a hadseregben Az események most már villámgyorsan követ­ték egymást. Pünkösd napján négy szláv legény­ségű ezredben nyilt forradalom tört ki Pécsen, Rimaszombatban, Trencsénben és Kragujevácon. A lázadást ugyan vérbefojtják, de a forradalmi jelenségek ettől kezdve a monarchia minden ré­szén megismétlődnek és egyre nagyobb gondokat okoznak a fiatal császárnak és a hadvezetőségnek. A szlavóniai erdőkben éppen úgy, mint a szlo­80

Next

/
Thumbnails
Contents