Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Előszó

a közélet minden terén tiltva van az anyanyelv használata és az egyedüli államnyelv a magyar. A nemesi közvélemény forró lelkesedéssel fogadta ezeket a kijelentéseket és ezzel Kossuth az egész kérdést a politikai megfontolás útjáról a sovinizmus délibábjának süppedékes talajára terelte, amelyről nem is került le soha többé, míg benne végkép el nem merültünk. Abban az időben veszi kezdetét hazánkban az a magyarosítási kísérlet, mely akkor főleg a nemzetiségi egyházakban keltett mély elkeseredést, s később mindinkább alkalmaztatván, az első kedvező esetben nem magyarajkú polgártársaink elszakadásának oka lett. Széchenyi látnoki szelleme rögtön észrevette a veszélyt, amely a nemzetet Kossuth féktelen agitációja és az ennek nyomán fellángolt harcos sovinizmus hatása által fenyegette*) És Széchenyi a Magyar Tudományos Akadémia előadóasztalát használja fel fórumként megnyugtató, kiegyenlítő és méltányos politikai véleményének kifejtésére. „Fel kell emelnem szavamat a divatba jött magyarosítás ellen, amely úgysem fogja a nemzetiségeket magyarrá alakítani, mert a nemzeti érzés lelki tulajdon, azt sem grammatikával, sem pirosfehér-zöld zsinórok felvarrásával megváltoztatni nem lehet. A nemzeti szenvedélyek által felkarolt magyar nyelvterjesztés nagy veszélyeket rejt magában, mert az ország lakosságának több mint fele nem magyarajkú, kiknek sorsa emiatt alkalomadtán elválhat a magyar okétól." *) Kristóffy József: Magyarország kálváriája, Budapest, 1927. 9