Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

Jenő. Harmincmillió magyarról álmodoznak, ho­lott a statisztika csak tízmillió magyart mutatott ki. Szemük előtt Nagy Lajos birodalma lebeg, amelynek határait három tenger nyaldossa. Cso­dálatosképpen az eszme agitátorai nem is magyar származásúak. A történelemíró és publicista is né­met családból származik és nem kell nagyon visz­szafelé mennie a generációkban, amelyek még ma­gyarul sem tudtak. A politikában a nagytehetsé­gű, de magyarságában elvakult Apponyi Albert legintranzigensebb harcosa a magyar imperializ­mus eszméjének. Talán legjobban Kristóffy Jó­zsef ismerte és jellemezte Apponyi Albert politikai célkitűzéseit. Kristóffy ezt írja róla: „A nemzeti­ségi kérdésben forró nacionalizmusa és harcos idealizmusa révén túlszárnyalja a szabadelvű párt kormányzati politikáját — holott ez a nemzetisé­gek ügyét már az utóbbi időkben sem kezelte Deák szellemében — s ezáltal azt éri el, hogy az egész országban egy túlhajtott és nagyralátó soviniszta szellem keletkezik, amely nem magyarajkú állam­polgárainkat szomszédos fajrokonaik segítségének és támogatásának igénybevételére készteti." (Kris­tóffy József: Magyarország kálváriája, 34. oldal.) Széli Kálmán a jog, törvény és igazság jelszavá­val foglalta el a kormányt és ez a nem magyaraj­kú nemzetiségek körében sok reményt keltett. A parlamentbe szlovák képviselők kerültek, igaz, hogy jórésze a néppárt programjával. Kezük köt­ve volt, nemzetiségi kérdésben ez a párt, Zichy Nándor pártja semmivel sem volt türelmesebb, mint a kormánypárt, vagy a negyvennyolcas ellen­zék. Kubina József, Bezkyd Antal, Skyčák Ferenc fogcsikorgatva adták meg magukat a párt szűk­57

Next

/
Thumbnails
Contents